Kameruni történetek - Utcai és házias ízek

Kameruni történetek - Utcai és házias ízek

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert az eddig kint töltött idő alatt sikerült alaposan megismernem ennek az országnak az étkezési kultúráját és még a különlegesebb alkalmakba is nyerhettem apróbb bepillantásokat. Így a sorozat következő darabjaként gasztrokalandjaimból szemezgettem.

Mert ugye nem lehet nemet mondani semmire… Na jó, majdnem mindenre igent kell mondani, néhány kivétel, mint a hagymás rovartál, belefér. Így lelkesen bele is vetettem magamat a mindent megkóstolunk, hiszen Kamerunban vagyunk filozófiába és stílszerűen nagy kanállal élvezem az életet, az itteni ízeket. Alapélelmiszer a rizs, ami valahogy meglepett, hiszen a rizsfogyasztást világ életemben Ázsiához kötöttem, de aztán megtudtam, hogy az ország északi területein nagyüzemben termesztik, ezért ma már nem lep meg, hogy 5 hétköznapból 4-szer rizst eszünk és, hogy a boltban a 10 kilogrammos rizs akciósan 500 kameruni frankba kerül (ami kevesebb, mint egy Euro-t kóstál). Otthon, ha nem rizs, akkor valamilyen helyi burgonyaféle, például cocoyam, vagy makabo kerül terítékre, amelyeket mindig valamilyen fűszeres szósszal, raguval fogyasztunk. Nagyon gyakran egy paradicsomos, lecsószerű étellel párosítjuk őket, talán a leggyakoribb feltét egy hagymában bővelkedő babos szósz, de mogyorószósz is többször került már a tányérunkra, amiben mindig valamilyen tengeri hal is megtalálható. Talán mondanom sem kell, hogy ez utóbbi a legnagyobb kedvenc, természetesen rizzsel körítve.

A fűszerezés rendkívül változatos, a rizs főzővizébe gyakran szórnak frissen reszelt kókuszt, vagy gyömbért, nagyon népszerű a curry és az itteni, magic cube-nak nevezett fűszerkeverék-kocka, amiből minden háztartás tart egy hadseregnek elég mennyiséget. Az otthonról magammal hozott Erős Pista pedig kénytelen-kelletlen szomorúan kullog a kameruni háziasszonyok által készített, hihetetlenül aromás és capsaicinban dúskáló paprikakrém mögött, amihez a nyers paprikát egy kis hagymával főzik össze. A végeredmény nagyon-nagyot csíp és sárgásbarnás színben pompázik.

Húst az én vendéglátóim nem nagyon esznek, csak igazán különleges alkalmakkor, illetve azt is megfigyeltem, hogy a Mi „úriasságunk” kedvéért vasárnaponként majdnem mindig van egy kis csirke, általában paradicsomos szószban. Annál többféle húsételtől roskadoznak az utcák, minden négyzetcentiméteren van egy kis kifőzde-sütöde, ahol sütik a kebabot, a saslikot, a halakat, oldalasokat, csirkét, nyulat. Állítólag a kígyó is nagyon népszerű, még nem sikerült megkóstolnom, de szerepel a bakancslistámon. Az utcai evésről még annyit érdemes elmondanom, hogy egyértelműen az arab negyedben a legjobb a felhozatal, ám még egyetlen street food kalandom sem ért véget a gyomorrontás klasszikus tünetei nélkül. Tényleg elgondolkodtató, hogy micsoda burokban nevelnek minket ott Európa szívében.

SciArt.eu | Kameruni történetek - Utcai és házias ízek

SciArt.eu | Kameruni történetek - Utcai és házias ízek | Banánlevélben főtt manióka, rizs, n'dole és banánlevélben főtt tökmagos halkrém

A kameruni nép rendkívül vallásos, ehhez foghatóval még nem találkoztam sehol. Minden nagyobb közös étkezés előtt imádkozunk, mindegy, hogy egy születésnapi svédasztalról, vagy egy kisdiák köszöntéséről van szó, ahol mindenkinek egy-egy fánk jut az ünnepelttel. Mindig választ valakit a család, vagy a jelen lévő barátok, aki hangosan elmondja az imát, ami közben fel kell állnunk, s összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel hallgatjuk az illetőt. Minden egyes alkalommal imába foglalják a nevünket-úgy értem, a Miénket, önkéntesekét- és hálát adnak az Úrnak, amiért eljöttünk közéjük és megosztjuk velük a soron következő ételt. Nagyon nagy élmény! Az Áment közösen mondjuk ki hangosan, majd jöhet az ünnepség. Nagyobb alkalmakkor svédasztalos rendszer van, mindenki magának szed, amit szeretne, s ilyenkor mindig előkerül a maniókagyökér is, amit banánlevélbe tekerve főznek meg. Magunknak kell kicsomagolni, nagyon autentikus élmény, és a többiekkel ellentétben én nagyon megszerettem. Desszert általában nincsen, vagy ha mégis, akkor nagyon gyakran friss gyümölcsök, hiszen az itteni tájakon semmihez sem fogható ananász, mangó, papaya, banán és dinnye terem. A nagyon édesszájúak pedig általában francia stílusban válogathatnak a pékségek kínálatából, madelaine-t, macaront, breton kenyeret, pálmalevelet és egyéb cukros, sok tojással készült kevert tésztás süteményeket.

SciArt.eu | Kameruni történetek - Utcai és házias ízek

SciArt.eu | Kameruni történetek - Utcai és házias ízek | Halfejjel tálalt extracsípős tengeri halászlé

Amiről még nem beszéltem, pedig fontos része az élményeknek: az étkezés kultúrája. „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esztek”-írta gyönyörű versében kedvenc költőm, Arany Jánost mintha a kameruniak is olvasták, majd magukévá tették volna a sorokat, hiszen itt mindenki együtt eszik, minél többen, annál jobb ízűen. A háziak minden nap óriási adag ételt főznek, ami gyorsan el is szokott fogyni, hiszen barátok, üzletfelek, szomszédok, kollégák, egyszóval mindenki megjelenik a környékről, hogy együtt egyenek. Általában kézzel, a gyerekek a földön ülve, kézmosás nuku. Mi azért mindig ügyelünk a higiéniára, de ha éppen nem otthon eszünk, hanem beülünk az egyik közeli kifőzdébe egy n’dolé-ra, vagy egy gombóra, amelyek egy helyi, Kamerunban őshonos zöld növényből, némi mogyoróból, vagy pisztáciából és malachúsból készült sűrű, szószos ételek, természetesen maniókával mártogatva, a kézmosás egy nagy közös lavórban történik…

Nem is szaporítanám tovább a szót, de a kígyóról ígérem, később beszámolok.

Tibor Janosi-Mozes
A szerző biológus, a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti és Műtéttani Intézetében végezte PhD tanulmányait. Jelenleg Ausztráliában a sidney-i John Hunter Hospital (JHH) orvosbiológus munkatársa.


  • Bizarr gasztromenü is része az Expo2015-nek

    Bizarr gasztromenü is része lesz Expo2015-nek

    Nemzetközi és rendkívüli lesz a gasztronómiai kínálat a milánói világkiállítás pavilonjaiban. A május elsején nyíló Expo2015-ön fél év alatt 26 millió tál ételt készítenek majd el.

  • Sárgadinnyét Európában először a szardíniaiak kóstoltak

    Sárgadinnyét Európában először a szardíniaiak kóstoltak

    A Földközi-tengeri medence legrégebbi sárgadinnyemagjait találták meg Szardínia szigetén. A negyvenhét dinnyemag a Krisztus előtti 2. évezredből maradt fenn.

  • Kameruni történetek - Lakodalom

    A képen a sorozat szerzője, Tuboly Eszter látható

    A minap nem akármilyen szerencsében és estében volt részünk, ugyanis Bernadette, a hölgy, aki meghívott minket a temetési szertartásra, most egy újabb élménnyel ajándékozott meg minket, meghívott a fia esküvőjére.

  • Kameruni történetek-Találkozás egy igazi Törzsfőnökkel

    Kameruni történetek-Találkozás egy igazi Törzsfőnökkel

    Az elmúlt héten látogatást tettünk Fundongban, ahol egy laza sör összehozott minket néhány helybélivel, akik készséggel felajánlották, elkísérnek minket a helyi, híres-neves hegyi törzs Főnökéhez, helyi nevén a Fonhoz. Természetesen azonnal igent mondtunk, az asszonyoktól mi lányok kaptunk helybéli, hosszú, mintás afrikai ruhát, no meg egy teljesen új identitást, hiszen a Törzsfőnök elé nem lehet csak úgy odaállítani egy kézfogással, hogy „hello, Eszter vagyok, megjöttem Magyarországról”.

  • Kameruni történetek - Utcai és házias ízek

    Kameruni történetek - Utcai és házias ízek

    Szerencsésnek mondhatom magamat, mert az eddig kint töltött idő alatt sikerült alaposan megismernem ennek az országnak az étkezési kultúráját és még a különlegesebb alkalmakba is nyerhettem apróbb bepillantásokat. Így a sorozat következő darabjaként gasztrokalandjaimból szemezgettem.

  • Kameruni történetek - Áció, Káció, Akáció, Vakáció!

    Kameruni történetek - Áció, Káció, Akáció, Vakáció!

    Itt mindig történik valami autentikus, valami nagyon Afrikára jellemző dolog. Az elmúlt héten a kameruni kisiskolásokat is utolérte az, ami minden nebuló kívánságlistájának élén szerepel: beköszöntött a vakáció! Az utolsó tanítási napi itt szokatlanul korán, május 30-án volt, amikor is egy nagyszabású évzáró rendezvényre kerítettünk sort. Otthon, a ház személyzetéhez tartozó asszonyok 3 napon keresztül folyamatosan főztek óriási fazekakban, s mindeközben egy szemhunyásnyit sem aludtak, hogy minden tökéletes legyen.

  • Kameruni történetek egy önkéntes tollából – Az élet ünnepe

    Kameruni történetek egy önkéntes tollából – Az élet ünnepe

    Önkéntesnek lenni Afrikában számomra azt is jelenti, hogy minden kínálkozó lehetőséget meg kell ragadnunk, minél több autentikus élményt át kell élnünk, hogy ne csak egy munka vagy egy kaland legyen az életünkben, hanem egy életre szóló, az ember gondolkodásmódját jobb irányba terelő életszakasz. Ezért a következő hónapokban szeretném a Science Caffe archívumát néhány értékes, számomra meghatározó történettel gazdagítani, melyek közül következzen az első.

  • Hajsza a tartósított istenség után – a Kraken

    Hajsza a tartósított istenség után – a Kraken

    China Miéville második magyarul megjelent regénye, a Kraken 2013-ban került a hazai könyvesboltokba, az Agave Könyvek jóvoltából. A rendkívül vonzó, attraktívan minimalista borítóval és ígéretes fülszöveggel ellátott kötet, az angol fantasy-irodalom Neil Gaimanhez mért jelentőségű szerzőjének könyve 2011-ben elnyerte a legjobb fantasy-regénynek járó Locus-díjat. Kolozsi Orsolya recenziója.