Mindenki elfér

Mindenki elfér

Olyan előadók esetében, akik nemcsak külön-külön tehetségesek, de családtagjaikkal karöltve lépnek pódiumra a nagyérdemű előtt, mindig az jut eszembe, hogy előnnyel indulnak. Ismerik egymást, megvan a közös múlt, közös jelen, mint alaphang, amire mondjuk egy szórakoztató estét remekül lehet felépíteni. Pedig van erre ellenpélda is, gondolok itt most a túlontúl gyermeteg, ám persze bizonyosan szórakoztató Latinovits-Bujtor-Frenreisz közös dalra, a 90-es években sugárzott Apád, Anyád idejöjjön című műsor sokszor túlcsorduló és megrendezett fellépéseire, vagy Judy Garland és Liza Minelli cukorhabos anya-lánya estjeire. Eltérő példák, de valahogy ezek kapcsán éreztem leginkább a „megúszás” művészetét, mint olyat, elég reakciónak számított, ha az emberek mosolyogtak, milyen jó, hogy együtt lépnek színpadra.

Grecsó Krisztián és Grecsó Zoltán Mellettünk című előadása azonban sokak számára megmutatta, hogy egy ilyen este is tud roppant izgalmas és újszerű lenni. Számos szellemes múltbéli anekdotában ismerhettük meg fiatalságuk bizonyos epizódjait, de ami még fontosabb, remek érzékkel összerakott formában. Grecsó Krisztián évek óta rutinosan ragadja meg nézői figyelmét, általában erőfeszítés nélkül ráérez, hogy akár a 2011-es Mellettem elférsz, akár a 2014-es Megyek utánad című kötetből melyek azok a történetek, melyekre jól reagál a hallgatóság. Továbbá nem pusztán felolvas, hanem mesél is ezen kiragadott részletek körülményeiről, ami egészen közeli és ismerős élménnyé teszi a felolvasást. Már ez önmagában meg szokott tölteni kisebb koncerttermeket, de ezen felül történik még valami.

SciArt.eu | Mindenki elfér

SciArt.eu | Mellettünk | Fotó: Révész Róbert

Bevallom, első olvasatra nem igazán tudtam vizionálni ezt az összművészeti estet, és a kezdeti percekben sem érzékeltem az összhangot, nem feltétlen elsőre ragadja meg közönségét. A felolvasásokat követte a cselló és a kellemes suttogós éneklés, majd a tánc. Látszólag egymásra pakolt, a relevanciát kissé figyelmen kívül hagyó történések a színpadon, de a második felolvasást követően egyértelművé vált, hogy ezek az etapok dacára annak, hogy nem összefüggőek, mégis egymásba fonódnak. Egyes számú Grecsó alig fejezte be a felolvasást, amikor már beúszott az ének - Döbrösi Laura fantasztikus, hol csiripelő, hol mélyen búgó hangja, valamint Kertész Endre markáns, ritmusos játéka – és nem sokkal később kettes számú Grecsó kezdett táncolni. Amikor ennek vége lett, a kvázi kör is bezárult, de csak azért, hogy újrakezdődhessen. A zene némiképp reflektált a szövegre, de nem feldolgozta azt inkább ritmust adott táncnak, ami szintén egy különálló, saját olvasata volt a szövegnek. Ahogy azt az összművészeti jelző is magában hordozza, mindegyik fellépő azt mutatta meg, amiben a legjobb, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire magától értetődő és üdítő jelleggel.

SciArt.eu | Mindenki elfér

SciArt.eu | Mellettünk | Fotó: Révész Róbert

Az est folyamán elhangzott, hogy mennyire más volt ez a munkaviszony, mint egyébként a hétköznapokban testvéri kapcsolat, és ez meg is látszott a végeredményen. Nem arra bazíroztak, hogy stand up comedy-formulában prezentált közös sztorizgatással elviszik majd a hátukon a műsort, hanem mindketten a saját művészi eszközükkel, precízen kidolgozott jelenetekkel foglaltak állást saját magukról, meghatározó életeseményeikről. A körforgás-jelleget erősítették a megkapó színpadi fények is. A sötétbe boruló színpadon az egyik lámpa halványsárgás fénye még Grecsó Krisztiánon időzött, amikor egy másik már erősebben emelte ki a zenészeket, a zenészek pedig még éppen félhomályban voltak, amikor szép lassan Grecsó Zoltánt borította be az éles világosság.

A szegedi közönségnek külön öröm volt hallani a Gogol utca, az egyetem és a többi ismert szegedi helyszín közt valaha megforduló Daru történeteit, már csak azért is, hogy rádöbbenjen, van, ami sohasem fog változni. Ilyenek például az ifjúkori problémák, amelyek akkor és ott mindennél nagyobbak és szörnyűbbek, az olcsó és közepesen finom sörök, a kotnyeleskedő szomszédok, vagy a házibulik, amikre mindenki máshogy emlékszik..

SciArt.eu | Mindenki elfér

SciArt.eu | Mellettünk | Fotó: Révész Róbert

A nézők egyöntetűen hálásak voltak, legtöbben az első percekben egy hullámhosszra kerültek a Grecsó-fivérekkel. Feszült figyelem övezte az összes felolvasást (valamint egyszerre rázkódtak a nevetéstől az olyan mondatokon, mint az „akkora amplitúdóval mozgott, mint egy harang”), az összes zenei betétet, és a gyurmaként tekeredő táncost. Ritkán tapasztalja meg az egyszeri néző az ilyen összhangot, úgyhogy azt kell mondjam ez az isler első sütésre egész jóra sikeredett.

Az előadás 2015- május 6-án volt látható a szegedi MASZK Egyesület tavaszi programsorozatának nyitóelőadásaként.

Tibor Janosi-Mozes
Tóth Emese a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar esztétika szakán tanult, írásai eddig a SciArt, a Tiszatáj és az Apertúra oldalain jelentek meg.


  • Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

    Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

    Számos alkalommal adtam hangot nemtetszésemnek, amiért még nem találták fel az időutazást. Pedig nagyon jó lenne visszautazni abba a korba, amelyben mondjuk Jászai Mari élt, vagy akár Reviczky Gyula, hogy találkozhassak kultúrtörténelmem idoljaival, akik aztán testközelben majd jól lerombolják a képet magukról, de akkor is, legalább megéltem. Június 5-én a szegedi Régi Zsinagógában viszont valami hasonló „megélést” éreztem Lázár Kati monodrámája alatt, úgyhogy nem bánom, még pár évet adok az időutazás feltalálójának.

  • „Csak akkor tűnik fel, mennyire szeretek otthon lenni, ha egy darabig máshol vagyok” (Manna Produkció és a Zsámbéki Színházi Bázis - Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek)

    „Csak akkor tűnik fel, mennyire szeretek otthon lenni, ha egy darabig máshol vagyok”  (Manna Produkció-Zsámbéki Színházi Bázis-Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek)

    Akinek hozzám hasonlóan vajmi kevés fogalma van arról, milyen ma, 2015-ben középiskolásnak lenni, annak nagyon jót tett, hogy május 25.-én a Régi Zsinagógában megnézte Az állampolgári ismereteket. Sokrétű, humoros, szomorú, abszurd, bosszantó, egyszerűen látni kell.

  • Ma ki aludt az ágyacskámban? projekt_LULU

    Ma ki aludt az ágyacskámban?

    Ezt a kérdést gyakorlatilag a főhősnő bármelyik oldalkocsija feltehetné. Furcsa, mert az oldalkocsi, oldalborda kifejezést általában a nőkre használják, a szegedi Régi Zsinagógában május 24.-én bemutatott projekt_LULU-ban azonban egyértelműen a zsinóron rángatott marionettbabáké, azaz a férfiaké ez a megtisztelő jelző.

  • Kaposvári Egyetem Művészeti Kar - Borbély Szilárd: Akár Akárki

    Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők (Kaposvári Egyetem Művészeti Kar - Borbély Szilárd: Akár Akárki)

    Vannak olyanok, akik létük jobbá tétele érdekében bármire képesek. Hogy hogyan, az itt a fontos kérdés. Május 22.-én a szegedi Régi Zsinagóga színpadán a kaposvári egyetemisták Borbély Szilárd soraival keltették életre a lét épphogy elviselhető könnyűségét. Ex-filozófia szakosként hiába volt objektív hozzáállásom, elkerülhetetlenül beúszott a jelenvaló lét fogalma, mint olyan, illetve, hogy ebben a kuszának tűnő rendszerben, amit világnak vagy életünknek hívunk, valahogy azonosítsam az én létemet is. Ha kell egy előadás segítségével.

  • Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

    Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

    A diktátorok megosztó jellege kortalan. Hiába látja több ember hátrányát, mint előnyét, aki előnyét látja, életben tartja, látszólag nincs mit tenni ellene. A diktátor általában felszínes, legalábbis nem sok diktátor volt képes a komplex gondolkodásra. A diktátort körülvevő emberektől én jobban félek, hiszen a diktátor önmagában szánalmas jelenség lenne. Ám az őt körülevő emberek manipulációs képessége igazán figyelemreméltó és aggodalmat keltő.

  • Mindenki elfér

    Mindenki elfér

    Olyan előadók esetében, akik nemcsak külön-külön tehetségesek, de családtagjaikkal karöltve lépnek pódiumra a nagyérdemű előtt, mindig az jut eszembe, hogy előnnyel indulnak. Ismerik egymást, megvan a közös múlt, közös jelen mint alaphang, amire mondjuk egy szórakoztató estét remekül lehet felépíteni. Pedig van erre ellenpélda is...

  • Ne bánts! A családon belüli erőszak, balett előadásban

    Ne bánts! A családon belüli erőszak balett előadásban

    A családon belüli erőszak témáját dolgozza fel a Győri Balett legújabb előadása, a Ne bánts! című táncprodukció.

  • Gaetano Donizetti: Farsangi kalamajka avagy A torkos csütörtök

    Gaetano Donizetti: Farsangi kalamajka avagy A torkos csütörtök

    A gyertyák csonkig égnek után következő Farsangi kalamajka, avagy A torkos csütörtök (eredeti címén A farsang csütörtökje, amelyet 1829. február 26-án mutattak be Nápolyban a Teatro del Fondóban) Gaetano Donizetti egyfelvonásos, romantikus vígoperája, amely dacára annak, hogy a történet kissé halovány, a szegedi feldolgozás nagyon szórakoztatóra sikeredett.