Kis magyar képmutatás a nyilvános szoptatás ügye

Kis magyar képmutatás a nyilvános szoptatás ügye

Miközben a társadalom elvárja a nőktől, hogy mindent megtegyenek az anyaság érdekében, a szülőkké vált nőkre további nyomás nehezedik, többek között az anyasággal járó természetes vagy éppen természetellenes elvárások formájában.

Közhelyes politikai felkiáltások tucatjai ismertek a fogyatkozó magyar népesség miatt, miközben "ugyanezek az emberek fogják be a fülüket a buszon, ha üvölt egy csecsemő, és ugyanezek az emberek fintorognak, ha egy nő nekiáll nyilvános helyen szoptatni" - summázza röviden a képmutató helyzetet a Nőkért.hu portál, a nyilvános szoptatás témában megjelent írásában..

A cikk a témában megjelent ellentmondásos internetes kommentekből szemezget, amiből sajnos van bőven.

Sztereotip berögződések: Addig nincs gond, amíg...

"Addig nincs gond, amíg az anyuka nem az önmegvalósítás egy nyilvános formájának tekinti a szoptatást." - jelenti ki a témában megszólaló egyik kommentelő, több részben ehhez hasonló komment társaságában. A paradox gondolat szerint, ugyanis ha a társadalmi előírásoknak eleget tevő nő, nem elég diszkrét, akkor ízléstelen önmegvalósítással vádolható, ami aligha különböztethető meg a szépségkezelés paradox hazai formáitól. A nőktől ugyanis erős elvárás a szépség, mint ahogyan az is, hogy ezt energia és pénz befektetése nélkül tudják biztosítani. A sor pedig folytatható, hiszen a társadalom az elhízott kismamákat is megveti, miközben ugyanúgy rosszallóan tekint arra a kismamára vagy anyára, aki elmegy otthonról, példának okáért egy aerobic edzésre.

SciArt.eu | Kis magyar képmutatás a nyilvános szoptatás ügye

SciArt.eu | Kis magyar képmutatás a nyilvános szoptatás ügye | Csecsemőjüket szoptató édesanyák figyelemfelhívó flashmobja a Nyugati pályaudvar mellett lévő McDonald's gyorsétteremben 2015. május 22-én. Egy szoptató anyának május 21-én a McDonald's gyorsétterem külsős biztonsági őre jelezte, hogy ez ott "nem elfogadott tevékenység". A gyorsétterem elfogadhatatlannak, sőt szemléletükkel ellentétesnek tartja az őr kijelentését. (Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI)

Hibás elvárások: Tessék szépen otthon maradni...

"A nagyon kisgyerekkel tessék szépen otthon maradni." - kardoskodik egy másik hozzászóló, majd további kötelezőnek betudott érveket is felsorakoztat, a leválasztás idejére és módjára vonatkozóan.
A kommentelők zöme úgy tűnik tisztában van az anyaság minden pontjával, amikor az anyatej jelentősége, vagy épp más teljesen természetes tény ellen emel szót. E hozzászólásokból egy fontos dolog azonban jellemzően hiányzik: az anyák jogai, amelyek ha gyermeknevelésről van szó, akkor úgy tűnik gyakorlatilag a nullával válik egyenlővé, a társadalom szemében.

A nő minden testrésze így a női mell is szexuális tárggyá silányult, pedig elsődlegesen a csecsemő etetését szolgálja

A cikk szerzője szerint a szoptatás sok férfi számára azért lehet zavaró, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a női test nem csak szexuális tárgy, hanem egyéb funkciói is vannak. A női mell és szinte az egész női test disszonáns megítélése elsősorban a hegemón maszkulinitást megtestesítő férfiak elképzelését tükrözi, eszerint minden testrész csakis a személyes szexuális vágyak kielégítése végett létezhet. Pedig a pornográfiában előszeretettel fixírozott mell, egy merőben más funkcióban, egy kisbaba táplálásában is testet ölthet.

A nő és az anya lehatárolása: Az anyai funkciók nem nőiesek? A civilizált társadalom nem anyabarát?

"Ebben a szituációban nem mint nő, hanem mint anya funkcionálok." - írja az egyik, szoptatáspárti hozzászóló, és rámutat, hogy ez zavarja az ellenzőket, holott az elmúlt évek tanulsága szerint a politika alternatívát sem kíván már adni, minden nőt anyának szeretne látni és kész.

Több komment burkolózik a rejtegetni való természetesség érvrendszerébe. A szoptatással párhuzamba állított anyagcsere-folyamatok, így pl. a kisebb-nagyobb dolgok nyilvános végrehajtásának asszociációja azon kívül, hogy szalmabáb, azaz típusosan hibás érvelés, igazságtalan is, hiszen a nőkkel szembe nyilvánvalóan erőteljesebben megmutatkozó tilalmakat hoz fel érvként. Ezt talán nem kell tételesen bizonyítani sem, az utcán vizelő férfi látványa hétköznapinak számít, ellentétben a gúnyolást, vagy közmegvetés kockáztató nővel.

Gyakran még a békítő hangvételű kommentárok is a szoptató anyákat támadják. "A szoptató nőnek tudomásul kellene venni, hogy civilizált (nem ősközösségi) társadalomban él, ahol nem mindenki kíváncsi a magánszférájára." - olvasható egy újabb kommentben, majd a szerző toleranciáért kiált, a vétkes anya (!) érdekében: "A társadalomnak viszont toleránsnak kell lennie, ha egy anya - felkészületlenségből - az utcán kénytelen ily módon táplálni."

Az emberekkel valami nem stimmel

A "normálisok" által dominált utca tűrőképességét meghatározó kommetárok azonban nemcsak a nőket, hanem szinte mindenkit súlyosan érintenek, úgy tűnik ebben az egyben következetesen pártatlan a hazai társadalom. A hozzászólások a hajléktalanokat, az etnikumokat, a mozgáskorlátozottakat, az időseket és a fiatalokat sem kímélik. Pedig ha minden elvárásnak eleget kéne tenni, alighanem egy posztapokaliptikus utcakép kerülne a szemünk elé, kihalt városkép formájában, ami nem tűnik túl természetesnek, mint ahogy az elvárások zöme sem az.

Tibor Janosi-Mozes
A szerző geológus, informatikus, e témákban PhD kutató, később tudományos munkatárs volt a Szegedi Tudományegyetemen. Több tudományos és ismeretterjesztő könyv, valamint szakcikk szerkesztője és szerzője.