Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

A diktátorok megosztó jellege kortalan. Hiába látja több ember hátrányát, mint előnyét, aki előnyét látja, életben tartja, látszólag nincs mit tenni ellene. A diktátor általában felszínes, legalábbis nem sok diktátor volt képes a komplex gondolkodásra. A diktátort körülvevő emberektől én jobban félek, hiszen a diktátor önmagában szánalmas jelenség lenne. Ám az őt körülevő emberek manipulációs képessége igazán figyelemreméltó és aggodalmat keltő.

Gergye Krisztián minden bizonnyal dühös. Hogy dühe jogos, azt nem kétlem, sőt rengeteg ponton a szívemből szólt Merénylet című előadása. A düh a darabban szinte egyedülálló katalizátorként működött, ami számomra eleinte nem tűnt feltétlenül szerencsés vállalkozásnak. Eltúlzottnak éreztem a Peter Weiss műben felmerülő konfliktusok magyar politikával és közélettel való párhuzamba vonását, és akkor ott nem esett le, miért zavart ez. A „történelem ismétli önmagát” jelenséget tapasztaltam meg a saját bőrömön, és tapasztalja mindenki nap, mint nap. Ami mondjuk, Marat és Sade idejében kvázi utópia volt, az most valóság, de ami még viccesebb, hogy semmi utópikus nincs benne. Sade is Marat orra alá dörgöli az őket követő hatalmasokat, akik szintén változtatni szeretnének a világon, csak épp hoppon maradunk mindig, mert a végén senki nem változtat rajta. Vagy nem az, aki hangoztatja.

SciArt.eu | Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

SciArt.eu | Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga) | Fotó: Révész Róbert

Mindig is úgy éreztem, hogy ha választanom kellene Jean-Paul Marat és Alphonse de Sade márki között, képtelen lennék eldönteni kivel szimpatizálnék. Marat kezében is van igazságom meg Sade kezében is. Talán Sade szókimondása és éleslátása közelebb áll hozzám, de ebben nagy szerepe van stílusának, ami egy végtelenül magnetikus ugyanakkor alattomos ember képét festi le. Elképesztően üdítő ötlet, hogy Gergye a Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, a charentoni elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, De Sade úr irányítása alatt, vagy röviden Marat/Sade-on alapuló Merényletet nőkre kalibrálta. Ki merem jelenteni ugyanis, hogy Takács Kati életem második legjobb Sade-élményét nyújtotta. Keresve sem találhattak volna jobb Sade-ot, egyszerűen, ha a színen volt le sem tudtam róla venni a szememet, sokszor még akkor is őt figyeltem, amikor egy másik jelenetben csak nyugtalanítóan körbesétál, vagy motyog valamit. Ugyanilyen lehengerlő Fullajtár Andrea Marat szerepében, rögtön uralta a teret, ahol játszott, a levegő is megfagyott körülötte, én körülbelül úgy éreztem magam, mint a minden lépését követő Simone (Egri Márta). Csendben figyeltem, követtem, szinte pislogás nélkül vártam, mit fog tenni, nehogy a legapróbb momentumról is lemaradjak. Pedig jóformán mindenki ismerte már Peter Weiss történetét, és mégis. Külön kiemelném Béres Mónika lehengerlő jelmezeit és Gergye látványelemeit, amiket a zsinagóga színpadára fabrikált. Csak árnyékként jelenik meg a férfi, ezeknek az alakoknak a valódi formája, de a nők táncolnak, énekelnek, ordítanak, visítanak, monologizálnak. Zeneileg kissé kifogásolható az előadás, mert bár szórakoztatóak, Weiss szövegével hallgatva a Don't Cry for Me Argentina, vagy a Csárdáskirálynő betétdalai, annak ellenére, hogy bizonyos helyeken kifejezetten jól sülnek el, összességében indokolatlan kakofónia jellemezi ezeket a részeket. Kicsit féltem, hogy ez egy, a feminizmust túladagoló, emészthetetlen társadalomkritika lesz, ehhez képest egy pezsgő, a nőket ugyanolyan kegyetlennek, gondolkodónak, kétségbeesettnek ábrázoló absztrakt tablót láttam, amely Peter Greenaway becsületére vált volna. Nem véletlen említem őt, mert többször bevillant a Merénylet kapcsán A rajzoló szerződése (The Draughtsman's Contract, 1982) című filmje, ami Gergye darabjához hasonlóan a felszínnel foglalkozik. A felszín, mely alatt elképesztő könnyedséggel, pikáns humorral beszél olyan társadalmi problémákról, mint az elnyomás, igazságtalanság, kirekesztés, vallás, gyilkosság, vagy a becsület meglétéből és hiányából fakadó konfliktusok.

SciArt.eu | Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

SciArt.eu | Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga) | Fotó: Révész Róbert

A felszín, ami a Merényletben szoros összefüggésben van az eszmék légiességével. Hogy mi emberek szeretünk eszmékért élni, cselekedni, pláne akkor, ha esélyét látjuk, hogy a kitartó hit ebben eredményt is hoz. A felszín, ami csak addig olyan látványos, ameddig alatta össze nem dőlnek az elemek. Ezt az előadás legjobban a már előre beharangozott színház a színházban formulával érzékelteti. Így elkerülhetetlen, hogy például külön a színházra fókuszálva ne szembesüljünk aktuálpolitikai fricskákkal (például a sokkolóan nevetséges MMA manifesztum). Ez azért volt különösen érzékeny pontja az előadásnak, mert akik előadták, a színésznők, káprázatos ruháikban egymást szapulják, Marat, Sade, Charlotte Corday (Sipos Viktória) vagy épp Jaques Roux (Melkvi Bea) szerepében az előadás után ebből nemigen tudnak kilépni, mert szakmájuk bizonytalansága, hovatovább bizonyos fórumokon, lenézése várja őket. Nem minden esetben játszották meg felháborodásukat, és lefogadom, hogy olyan nagyon nem is kellett mélyre ásniuk, hogy felhergeljék magukat, mert ez számukra a jelen. Nekünk nézőknek talán nem ennyire jelentékenyen, de a színészeknek, akik egyébként is egy hierarchikus szakmában dolgoznak, nap, mint, nap, igen.

Marat és Sade alakja végig a cselekmény fölé tornyosul, és ha nincs is mindenki tisztában a két igencsak plasztikus figura háttértörténetével, legalább felkelti irántuk a fokozott érdeklődést. Mert ez róluk is szól, minden aktualizálást félretéve. Marat tipikus oktató jellegű példája is lehetne annak, hogyan ne igyekezzünk céljaink eléréséért. Betegre dolgozta magát, de nem realizálta, hogy szembenállása a Francia Akadémiával, épp azoktól a tettektől vette el az energiát, amelyekkel valóban eredményeket ért volna el a sans-culotte-ok érdekében. Ez például egy remek vizuális megoldást kapott azzal, hogy a fekete nejlonba, mint iszapba süllyedt bele Fullajtár Marat-ja. Sade a természetes, törvény és erkölcs nélküli világ eszményében látta a lényeget, megközelítőleg a legrosszabbra készült fel és készítette fel olvasóit. Még így dióhéjban megfogalmazva sem lehet egyértelműen eldönteni kinek van igaza, egyet mindketten igen nyilvánvalóan szerettek volna: a felszín alá látni.

SciArt.eu | Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

SciArt.eu | Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga) | Fotó: Révész Róbert

Május 20.-án a szegedi Régi Zsinagógában nekünk Gergye Krisztián próbált utat mutatni a felszín alá, zizegő szemeteszacskó-ruhák mellett, félhomályba bújó, vagy épp fényárban úszó színpadra sétálva, és habár tényleg nem sok különbséget látok a színpadi és a kinti világ közt, még mindig ebbe a szürreális képbe olvadok bele szívesebben.

Tibor Janosi-Mozes
Tóth Emese a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar esztétika szakán tanult, írásai eddig a SciArt, a Tiszatáj és az Apertúra oldalain jelentek meg.


  • Önmagát mérgező középkori elit létét igazolták

    Egészségtelen gazdagok a középkorban

    A történelmi ismereteink alapján eddig is köztudott volt, hogy a „sötét” középkorban számos betegség és járvány sújtotta a lakosságot. Európa lakosságát, több alkalommal is, e korszak pusztító pestis járványai tizedelték meg. A legfrissebb kutatások szerint, a középkorra jellemző betegségek mellett, azonban más is pusztította a lakosságot, azon belül is a tehetősebb és gazdagabb polgárokat.

  • Taxi Teherán

    Taxi Teherán

    A magyarok döntő többségének igazából fogalma sincs, milyen az élet a közel-keleti országokban. A médiahírek mindig szélsőséges ügyeket mutatnak be, melyek többnyire a kormányok, a rendőrök, a hadsereg túlkapásairól szólnak. Jatar Pahani Taxi Teherán című Aranymedve-díjas filmje egy kis ablakot nyit a valódi életre, amellett hogy az üldöztetés viszontagságait, valamint a politikai klímát is bemutatja.

  • Álmaimban Magyarország visszainteget!

    Álmaimban Magyarország visszainteget!

    Ki gondolta volna, hogy a dolgok ennyire a feje tetejére hágnak, és alig több mint két évtized alatt az AD Stúdió refrénjének sajátos korrekciója, ekkora relevanciával bír?

  • A kortárs jazz egyik legfontosabb zenekara Budapesten

    A kortárs jazz egyik legfontosabb zenekara a Budapesten

    Az Oregon rendkívüli termékenységéről és kreativitásáról szám szerint eddig 29 album tanúskodik. A banda mély és alapvető hatást gyakorolt a hetvenes-nyolcvanas évek improvizatív zenéjére, de a kortárs popra és a világzenére egyaránt. A kezdeti kvartett tagjai, Ralph Towner, Paul McCandless, Glen Moore és (az azóta tragikus balesetben elhunyt) Collin Walcott egyedülálló hangszerelésű, tradicionális nyugati jazzt, indiai és keleti zenéket, folkot és fúziós jazz-rockot ötvöző zenei világa a mai napig élő forrása a zenekultúrának. November 9-én este 8 órától a MoM Kulturális Központban láthatni őket, a Kardos String Theory formáció koncertje után.

  • Az Edelényi Kastélysziget

    Az Edelényi Kastélysziget

    Ismerd meg hazádat – halljuk számtalanszor, de mégis ki az, aki értékes szabadidejét tényleg az ország félreeső zugaiban megbúvó rejtett természeti vagy kulturális kincsek felfedezésére használja?

  • Sporthírességek celebkultusza az ókorban

    Sporthírességek celebkultusza az ókorban

    Napjainkban az élsportolók részesülnek talán az egyik legnagyobb társadalmi elismerésben. Az emberek határtalan rajongása és csodálatáról azonban sokan úgy vélik, hogy napjaink kulturális melléktermék.

  • A Stonehenge testvérei

    Stonehenge testvérei

    A Stonehenge-et senkinek sem kell bemutatni. A kőkori építmény – melynek valódi rendeltetésére a legújabb kutatások végre fényt deríthetnek – valószínűleg az egyik legismertebb ember által épített régészeti hagyaték.

  • Magyarország történelme olyan mint Spanyolországé, de csak visszafele

    Magyarország történelme olyan mint a Spanyolországé, csak viszafele

    García de Cortázar és Gonzáles Vesga Spanyolország történelmét feldolgozó kötetét olvasgatva jöttem rá arra, hogy milyen tájékozatlan vagyok a nyugati történelemmel kapcsolatban, hiszen szinte csak magyar, vagy ahhoz kapcsolódó, esetleg román kapcsolódású ismeretanyagokat olvastam, sokszor kötelességből, mintsem valós érdeklődés által hajtva.