Rövid távon lehet gazdaságosabb atomenergia-hasznosítás, hosszabb távú elképzelésük azonban nincs a szakembereknek

Rövid távon lehet gazdaságosabb atomenergia-hasznosítás, hosszabb távú elképzelésük azonban nincs a szakembereknek

A még fejlesztés alatt álló, úgynevezett gyorsneutronos atomreaktorokkal lehet kinyerni a legnagyobb mértékben az uránban rejlő energiát - írja az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) a használt fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló közös jelentésben, amelyet szerdán mutattak be Budapesten.

Az atomenergia-termelés elkerülhetetlen mellékterméke a kiégett nukleáris üzemanyag, amely igen radioaktív, ezért gondoskodni kell sugárvédelmi árnyékolásáról és hűtéséről – áll a jelentés magyar nyelvű összefoglalójában. Emellett a kiégett fűtőelemek uránt és plutóniumot is tartalmaznak, amely a reaktorokban üzemanyagként újra felhasználható.

A jelentés leírja: az egyik lehetséges eljárás az úgynevezett nyílt üzemanyagciklus, amikor a kiégett üzemanyagot teljes egészében radioaktív hulladéknak tekintik. Ilyenkor néhány évtizedes – legalább 50 év – átmeneti tárolás után, amely a maradványhő megszűnéséhez szükséges, betokozva véglegesen úgynevezett mélygeológiai tárolóban helyezzük el a használt fűtőelemeket.

A másik eljárásban, a zárt üzemanyagciklus keretében az uránt és a plutóniumot újrafeldolgozó üzemben elválasztják a radioaktív hulladéktól, és atomerőművek üzemanyagaként újra felhasználják. Az úgynevezett teljesen zárt üzemanyagciklusnál az uránfelhasználás – amely a nyílt ciklusban eléri az évi 100-200 tonnát - legalább az ötvenedére, de akár a századára is csökkenhet. Emellett óriási előnye ennek az eljárásnak, hogy lényegesen kevesebb a hulladék mennyisége és a keletkező hő, ezért a tároló ökológiai lábnyoma az egyharmadára csökken. A hulladék radioaktív sugárzásának a megszűnéséhez elméletben kevesebb mint ezer évre van szükség, szemben a nyílt ciklussal, ahol 200 ezer évre.

A teljesen zárt eljárás hátránya, hogy bonyolultabb folyamat, mint a nyílt ciklus, amely néhány, műszaki szempontból viszonylag egyszerű irányítási és kezelési lépésből áll. A teljesen zárt üzemanyagciklus elvégzéséhez úgynevezett gyorsneutronos reaktorokat kell építeni. Ezek egyelőre fejlesztés alatt állnak, előreláthatólag 2050 előtt nem fognak elterjedni Európában – állapítja meg a jelentés.

A dokumentum leír egy köztes eljárást, az úgynevezett részben zárt üzemanyagciklust, amelyet például Franciaországban alkalmaznak. Itt a kiégett üzemanyag újrahasznosítása során összekeverik a plutóniumot az uránnal, majd úgynevezett kevert oxidú (MOX) üzemanyagként hasznosítják a termikus reaktorokban. Az újrafelhasználás után visszamaradt, kiégett MOX-üzemanyagot – amely rendkívül radioaktív, hosszú élettartamú hulladék – pihentetés után mélygeológiai tárolóban kell véglegesen elhelyezni.

A jelentés szerint látható, hogy geológiai tárolókra szükség lesz, függetlenül attól, hogy egy tagállam melyik üzemanyagciklust választja. A jelentés ezért az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg a geológiai tárolókkal kapcsolatos további kutatásokat és fejlesztéseket.

Azt, hogy egy ország melyik eljárást választja, számos tényező befolyásolja, a nemzeti energiapolitika, a technológiai fejlettség, a fenntarthatóság, a biztonság, valamint stratégiai és gazdasági szempontok – állapítja meg a jelentés.

Utóbbiak kapcsán megjegyzi: rövid távon a nyílt üzemanyagciklus olcsóbb, mint a teljesen zárt, hosszú távon azonban nem lehet megmondani, hogy melyik költségesebb; ez függ attól, hogyan alakul az urán világpiaci ára, hogyan változik a reaktorok és tárolók építési költsége.

A jelentés készítői ugyanakkor arra figyelmeztetnek: nem szabad kizárólag műszaki és gazdasági szempontokat alapul venni, a döntéshozatalba és a szükséges létesítmények helyének meghatározásába kellő mértékben be kell vonni a közvéleményt is.

A jelentést Pálinkás József, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnökeként, egyben az EASAC alelnökeként ismertette. Elmondta, hogy a 2001 óta működő Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) Európa legjobb tudósait tömöríti, és szakpolitikai ügyekben ad tanácsokat az Európai Bizottság és az Európai Parlament döntéshozóinak.

Maria Betti, a Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) igazgatója elmondta: a JRC sok egyéb tevékenysége mellett az EURATOM programjának keretében részt vesz az atomenergia biztonságos hasznosításáról szóló ismeretterjesztésben és oktatásban.

A két szervezet közös jelentése felidézi: az Európai Tanács 2011-ben elfogadott irányelvében előírta a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki nemzeti programot, amelyben szabályozzák a használt fűtőelemek és radioaktív hulladék kezelését.

A radioaktív hulladékok elhelyezése és egyéb futurológiai kérdések - 1. rész

A radioaktív hulladékok elhelyezése és egyéb futurológiai kérdések - 1. rész

A jelenleg elfogadott nézetek szerint a radioaktív hulladékok végleges, egyben legbiztonságosabb elhelyezése, kizárólag olyan geológiai formációkban történhet, ahol mindaddig, amíg a deponált hulladék radioaktivitása meg nem szűnik, nem fenyegeti semmi. De, vajon mi "fenyegetheti" a mélybe helyezett hulladékokat? Nos, ezzel a kérdéssel komoly témához érkeztünk, ami a geotudomány egyik problémakörét már futurológusok bevonásával is próbálták megoldani.