ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

A Közel-Keleten tomboló fanatikus szélsőségességet az emberek gyakran a középkorban, szervezett keretek között zajló kegyetlenkedésekkel párosítják, pedig nem is olyan régen, hasonló atrocitásoktól volt hangos a sajtó, csak épp nem nagyon olvasta nyugaton senki az Oszmán Birodalom híreit.

Más felekezetekhez hasonlóan a muszlim világra is jellemző volt a megosztottság. Az iszlám története során többször is szembe nézett önmagával, ami azonban gyakran a gyökerekhez, az eredeti és szó szerint értelmezett szent tanokhoz való visszatérést eredményezte. A gyarmatosítás időszaka azonban új változásokat hozott ebben is, ami radikálisabb reformfolyamatokat indított el.

Európa a hatalmát, gyarmatosítókként az új külső területekről beáramló nyersanyagoknak köszönhette, ami a belső kereskedelmüket jelentősen fellendítette, később az ipari forradalom hatására pedig nemcsak felzárkózott az iszlám által dominált területek fejlettségéhez, de fokozatosan el is hagyta azokat. Európa gazdasági-társadalmi fejlődése maga után vonta a katonai-technológiai fölény kivívását is, ami a lassan hanyatló iszlám térségek irányába meginduló gyarmatosító politika felgyorsulását eredményezte. A XIX. század végére, a XX. század elejére a muzulmán területek többsége európai gyarmatosító hatalmak alárendeltségébe került.

A sok évszázados, felemelkedést és sikert hozó hódító politika után az iszlám közösség fejlődése megállt és hosszantartó politikai és kulturális hanyatlás vette kezdetét.

A nagyság elvesztése, a nyomorúságos valóság csak meglehetősen későn tudatosult a muszlim társadalomban, ezért a megújhodási és reformmozgalmak is csak későn, a megalázó gyarmati sorba kerülés veszélyének felerősödésével kezdődtek el.

A régi idők dicsőségének elvesztésén bánkódó muszlimok számára a gyarmatosítás katasztrofális következményekkel járt. A vallási reformok és az antiimperialista törekvések egymást erősítve indultak be szerte a muzulmán világban, hiszen az emberek számára szinte egyedüli alternatívául szolgáltak a nyomorúságból való kitörésre és a változások előmozdítására.

Reformáció a terror eszközeivel

Az Arab-félszigeten a 18 század közepén is egy új, erősen konzervatív irányzat ütötte fel a fejét, ami nem kizárt, hogy több más fundamentális nézethez hasonlóan, ma a történelemkönyvek fülszövegében szerepelne, ha a XX. századi események, többek között a félszigeten felfedezett óriási olajkincsek ezt nem akadályozzák meg. ( Megjegyzendő, hogy a „fundamentalista” szó csak a nyugati szakirodalom terminológiájában kapott negatív értelmezést. Valójában ide tartoznak mindazok, akik akár a békés, mérsékelt, akár az erőszakos úton a Korán útmutatásai szerint, vallásos, hithű életet élnek, tehát a muszlim közösség túlnyomó többsége. Az „iszlám fundamentalizmus”, mint politikai ideológia, pedig egy olyan eszmetörténeti áramlat, amely teoretikusok során keresztül az iszlám vallás reinterpretációjára törekedett.)

A történet Muhammad ibn ʿAbd al-Wahhabbal, egy muszlim hitszónokkal kezdődik aki az arábiai Nadzsd (Nejd) vidékéről származott, és egy erősen vallásos neveltetést követően, elszántan tanulmányozni kezdte az iszlám világot. Wahhab a környék vallási iskoláit járva Iránban és Irakban egy középkori jogtudós Ibn Tajmijja eszméinek hatása alá került, aki a Próféta korának puritán erkölcsfelfogását hirdette és határozottan szembehelyezkedett minden modern, újszerű hitgyakorlattal, amelyek az iszlám tisztaságát, erejét és jövőjét veszélyeztették.

Wahhab nézeteit, nagy tömegeket felkorbácsolni képes szónoklataival kezdte el terjeszteni, ami olyan iszlám hagyományokkal szemben is harciasan lépett fel, mint a mekkai Kába kő (Isten lakhelyének) imádata, vagy a Próféta medinai sírhelyének kultikus tisztelete. A heves hitszónok első dizsihádját (szent háborúját) Mohamed Próféta sírhelyével szemben tanúsított kultikus tisztelet megfékezésére hirdette, amit a szent szövegek értelmezése szerint Wahhab és követői bálványimádásnak minősítettek.

A vahhabiták a kor ISIS-e?

A harcokat a helyi Oszmán erők még időben elfojtották ám Wahhab reformtörekvései továbbra sem csitultak. Jól időzített házasságnak köszönhetően egy nadzsi törzsfő, Ibn Szaúd személyében befolyásos támogatót talált, majd kettejük szövetségével kezdetét vette a félsziget erőszakos reformációja. Az új mozgalom módszerei e tekintetben csupán a technológiában különbözött a most erőszakoskodó ISIS-től, technikában és módszerekben azonban aligha lehetne különbséget tenni a két csoport között.

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam | Muhammad Abd Al-Wahhab (középen)

Térítési hadjáratok következtében a 18. század végére Wahhab és Szaúd szövetsége magukénak tudhatta Arábia középső és nyugati területeit. A lendület pedig Wahhab 1792-ben bekövetkezett halálával sem torpant meg. 1802-ben benyomultak Szíriába és Irakba, ahol a síiták szent helyeinek szisztematikus elpusztításával mutattak hitet. Egy évvel később pedig már elfoglalták Mekkát, majd Medinát is. Az ekkor elkezdődött fanatikus tombolás az iszlám világot is megdöbbentette, hiszen még a Próféta és hozzátartozóinak nyughelyeit is feldúlták, a város lakosait kegyetlenül lemészárolták, az ott lévő és oda utazó zarándokokat pedig tanaik elfogadására kényszerítették.

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam | Muhammad Abd Al-Wahhab (balról a második)

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam | Arábia földrajzi és politikai képe 1898-ban (Kép: Wiki/Kit36a)

Az akkoriban már sok problémával küszködő Oszmán Birodalom Mohamed Alit, Egyiptom alkirályát, jól felszerelt hadseregével küldte ki a fanatikusok megfékezésére, ami sikeres küldetésként zárult. 1818-ban az alkirály teljesen felszámolta a vahhabita erőket, elfoglalta fővárosukat (ad-Daríja), és visszaállította az Oszmán Birodalom fennhatóságát.

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam | Az 1911-ben készült fotón wahhabita katonai egység látható Abdulaziz al-Saud vezetésével. 1902 és 1930 között az ultra-konzervatív vahhabita iszlám szellemiségben, erőszakkal egyesítették a félsziget törzseit, a módszerek miatt sokan a modern dzsihádista mozgalmak szellemi elődjének tekintik a vahhabitákat.

A fanatikus vahhabita erők leverésével a mozgalom azonban nem szűnt meg létezni. Az Arab-félsziget középső területein sikerült megőrizniük az identitásukat, és szigorú hitelveiket bonyolult törzsszövetségek és gazdasági kapcsolatok kialakításával tovább terjeszteni. A 20. századra a befolyásuk pedig tovább nőtt. A "Wahhabi szövetség” prominens tagja, Muhammad al-Szaúd nadzsi a századfordulón szultánná koronázta magát, majd Rijád 1902-es elfoglalását követően, véres harcok árán terjesztette ki fennhatóságát a szent helynek számító Mekka és Medina körzetére. Ezt követően kinyilvánította, hogy a szaúdi király, azaz személyesen ő lesz a szent helyek őrzője és a zarándokok védelmezője.

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam | Az első szaúdi király, teljes nevén Abdulaziz ibn Abdul Rahman ibn Faisal ibn Turki ibn Abdullah ibn Muhammad Al Saud

Az ország függetlenségéről szóló okiratot (Szaúd-Arábia Egyesült Királyság) 1927 májusában írták alá, de a tényleges államalakulat csak 1932-ben jött létre, nemzetközi elismerése mind a világi hatalmak, mind pedig a muszlim közösség részéről, csak hosszú évek után történt meg.

Fanatizmusból államvallás

Ibn-Szaúd király lett az új szaúdi állam elnöke is, aki első intézkedéseivel állami rangra emelte a vahhabizmust. Az iszlám szigorú irányzatának bevezetése a térségbeli muszlim államokat is megosztotta, egyesek rosszallásukat fejezték ki, mások az iszlám reformmozgalmak új jelképét látták megszületni az ország képében. Az elnök a következő huszonöt évben folytatta az ország egységesítését, megnyerve magának és hitének az Arab-félsziget szétszórt emírségeit.

A megbékélés jegyében zökkenőmentessé váltak az éves zarándoklatok (haddzs), a világ minden tájáról összegyűlt zarándokok útjuk során, az ország szigorú szabályai miatt, azonban már csak kizárólag vahhabita imámok által tartott prédikációkkal találkozhatnak. A muszlimok számára kötelező mekkai zarándoklatok miatt sok hazatérő terjesztette tovább a vahhabita tanításokat szerte a muzulmán világban. Ez azonban még önmagában kevés lett volna, ahhoz hogy egy globális mozgalom szülessen meg alig fél évszázad alatt.

Olajmilliárdokból finanszírozott szélsőségesség

Szaúd-Arábia megszületésekor, gazdaságilag rendkívül elmaradott volt, korai fejlődését elsősorban az európai gazdasági kapcsolatoknak köszönhette. Az 1938-ban felfedezett hatalmas olajlelőhelyek azonban egy soha nem látott gazdagság, ezzel párhuzamosan pedig a vahhabita tanok soha nem látott terjedése előtt nyitotta meg kapukat.

Bár a vahhabizmus összességében kisebbségi álláspont az iszlám világban, napjainkra mégis igen nagy a befolyása a különböző radikális mozgalmakra az egész Közel-Keleten. A neo-vahhabizmus ma a fő forrása az iszlám szélsőséges erőszaknak a világon, ami ultraradikális formájában képviseli az iszlámot. Geopolitikai helyzete miatt erős befolyása van Katarban, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben is. Jelentős számú követői vannak Jemenben, ahol számos síita muzulmán él.

Annak ellenére, hogy az Arab-félszigeten kívül a vahhabizmus általában népszerűtlen, az iszlám válságövezetekben hatása mindig felerősödik. A Hamász Izraelben a tiszta vahhabizmust képviseli. A vahhabista tanok egyik híres képviselője Oszama bin Láden, maga is szaúd-arábiai származású volt és fanatikus vahhabita. A neo-vahhabizmus, vagy a vahhabizált ideológiák erősek Egyiptomban (Muszlim Testvériség) és Pakisztánban, ahol gyakoriak a támadások és merényletek a más vallásúak, külföldiek vagy akár saját muszlim lakosságuk ellen. Mindkét országban küzd ellenük az iszlám iskolák többsége.

Megfigyelhető a vahhabita szélsőséges eszmék és a terrorizmus beáramlása Csecsenföldre, Üzbegisztánba, Indonéziába és a Fülöp-szigetekre is, bár valódi támogatottságuk ezekben az országokban csekély. Hasonló a helyzet más válságövezetében is. Napjainkban a legismertebb gócpontnak számító a szíriai és iraki területeken a neo-vahhabita eszméket képviselik az Iszlám Állam zsoldosai. Beáramlása súlyos probléma Kelet- és Közép-Afrikában (Szomália, Nigéria). Hatása Szudánban összességében nem jelentős, bár a vahhabita befolyás érzékelhető a jelenlegi kartúmi rezsimben is.

Nem mindenhol hódít

A vahhabizmus népszerűtlen Bahreinben és szinte teljesen jelentéktelen Ománban, annak ellenére is, hogy szomszédai Szaúd-Arábiának. A vahhabita agresszió mára vereséget szenvedett Algériában és Tádzsikisztánban. Az eszmék mélységesen népszerűtlenek Irak kurdisztáni területein, amely főként az iszlám szúfizmus befolyása alatt áll. Szíria, bár radikális arab államnak tekinthető, pluralista és így nem támogatja, a polgárháborús helyzet azonban ismételten a szélsőségek malmára hajtja a vizet. Jordániában az uralkodó iszlám áramlat a hasimita, amely hagyományosan ellensége a vahhabitáknak. A török muszlimok is ellenségesek a vahhabita tanokkal szemben, mivel az Első Világháborút követően nagy szerepet játszottak a Török Kalifátus bomlasztásában. Hasonlóan állnak hozzájuk az iráni síiták is, az 1802-es kerbalai incidens miatt, amikor a vahhabiták elpusztították szent helyeiket.

Vahhabizmus Európában

A nyugat-európai bevándorló muzulmán közösségekben is érzékelhető a jelenléte (például Franciaországban), de gyengültek az atrocitások a volt francia gyarmaton, Algériában. Nagy-Britanniában ma is jelen van egy hangos vahhabita kisebbség (neo-vahhabita), de kevés támogatást élvez a helyi muszlim közösségek részéről. A vahhabizmus és az iszlám szélsőség szerepe nem számottevő Németországban, ahol a legtöbb muszlim török és kurd.

Legális és illegális szélsőségek kettős mércéje

Noha elméletben a muszlim radikális csoportok jelentős kisebbséget alkotnak a világméretű muszlim társadalmi mozgalomban, súlyukhoz képest, az erőszakos tevékenységük és az erről tudósító médiának köszönhetően, jóval látványosabban jelennek meg a világ közvéleménye előtt. Jelenleg elfogadott nézetek szerint az ellenük való fellépésnek nem szabad szem elől téveszteni ezt a partikuláris jelleget és a Nyugatnak nem a muszlim világ egésze és főleg nem az iszlám ellen kell fellépnie, hanem csak a radikálisok ellen.

Elképzelések szerint amennyiben ez nem így történik, az a muszlim reformmozgalom radikalizálódását, szélsőséges irányzatainak a további erősödését fogja eredményezni. Ez a nyugati civilizáció ellen irányuló veszélyei mellett azért is járna súlyos következményekkel, mert a politikai iszlám a maga destabilizációs és destruktív jellegéből adódóan újabb hosszú évtizedekig elodázná a muszlim országok demokratizálódásának, felzárkózásának a folyamatát, megakadályozva ezzel betagozódásukat a fejlődést jelentő szekuláris világrendbe.

Kérdés azonban, hogy mi a megoldás az állami szintű szélsőséggel szemben, ami már nem illegális terrorista csoportok formájában van jelen, hanem nemzetközileg is elismert állami formában funkcionál? Hogyan kellene kezelni azt a tényt, hogy egy legális államberendezkedés eszméje mindenhol halált hoz, bárhova is csöppen a Földön? Hogy kellene egyáltalán értelmezni a szaúdi vahhabizmust, ilyen ijesztő hasonlóságok fényében?

Ha elfogadjuk azt, hogy a politikai berendezkedés szigorú elemeként, egyazon iszlám államszervező elvek és nézetek érvényesülnek mindkét oldalon, akkor elméletileg és gyakorlatilag is igen nehéz elkülöníteni a szaúdi vahhabizmust az IÁ ideológiájától, a partikuláris jellegek pedig nem elvi, hanem sokkal inkább jogi kontextusban öltenek testet. A két "állam" között a különbség ugyanis tényleg csak formálissá válik. Az egyik még/már elismert, a másik meg még/már nem.

Az erőszakos megnyilvánulások terén nyilván jelentős a különbség, bár a történetük aspektusából teljes a hasonlóság. Még ha a történelmi tényezőket mellőzve, szűken a mögöttes szervezőelveket nézzük, akkor is ugyanarra bukkanunk. Vajon ha lemossuk a luxusban, pompában és fényűző kivagyiságban úszó díszletet Szaúd-Arábiáról, akkor nem csak szervezettség mértékére és a világpolitikai státuszára szűkülnének-e a különbségek? Mégis hol húzódik a két szervezet iszlámmal és a vele elválaszthatatlanul összefogazódó politikai elvek között a határ?

Véleményem szerint ha egy ideológia bármilyen talajra hullva csak erőszakot szül, akkor célszerű végiggondolni újra a humanista elvekre épülő toleranciahatárokat is. Az IÁ ideológiájának elutasítása minden európai számára természetes, miközben a vahhabizmus mint hivatalos államvallás elutasítása sértés, azon nyilvánvaló tények ellenére is, hogy minden megnyilvánulása a Szaúdi határokon túl (igazából még a határain belül is) nyíltan emberiség ellenes. Csak nekem tűnik úgy, hogy két ugyanolyan szám közé nem merünk egyenlőséget tenni?

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam

SciArt.eu | ISIS-hez hasonló szervezetekből is született már elismert állam | Karikatúra az ördög és egy agyatlan vahhabista játékáról (Kép: islamicinvitationturkey.com)

Tibor Janosi-Mozes
A szerző geológus, informatikus, e témákban PhD kutató, később tudományos munkatárs volt a Szegedi Tudományegyetemen. Több tudományos és ismeretterjesztő könyv, valamint szakcikk szerkesztője és szerzője.


  • Isten erősödik

    Isten erősödik

    Az ezotéria, a homeopátia, a jóslások, a szellem-hívés, és a többi, ma olyan, mint a középkorban a boszorkányság. Összefügg a bizonytalansággal, a zűrzavarral.

  • Felkutatták a lefejezett római gladiátorok eredetét

    Felkutatták a lefejezett római gladiátorok eredetét

    A 2000-es évek közepén több, mint nyolcvan lefejezett csontvázra bukkantak egy római kori temetőben Nagy-Britannia területén. A kutatókban egy évtized után is számos kérdés merült fel a maradványok eredetével kapcsolatban, azonban a legújabb genetikai vizsgálatok segítségével sok mindenre fény derült a lefejezett rómaiakról.

  • Megcsonkított maradványok bizonyítják a neolit kori hadviselést

    Megcsonkított maradványok bizonyítják a neolit kori hadviselést

    Egy francia kutatócsoport neolit korú maradványokra bukkant Franciaország keleti részén. A vizsgálat alapján az egykori újkőkorszaki emberek erőszakos halált haltak, a megcsonkított maradványokat egy gödörbe dobálták gyilkosaik.

  • Miként finanszíroznak háborúkat az aranyból, és miért kell az európai cégeknek tenniük ez ellen?

    Miként finanszíroznak háborúkat az aranyból, és miért kell az európai cégeknek tenniük ez ellen?

    “A viszonyok embertelenek voltak. A fegyveres csoportok a törvényen kívül állónak tekintették magukat, és senki nem tudta megfékezni őket.” Axel Mutia Mburano így írja le a mindennapjait, amelyek egy kongói bányában teltek, ahol 15 000 sorstársával kézzel fejtette az ónkövet, és aranyat mosott a közeli folyóban puskacsövek árnyékában.

  • A Zöld Dzsihád

    A Zöld Dzsihád

    Az idei párizsi klímacsúcson is találkoztak egymással az éghajlatváltozás által leginkább sújtott szegény országok vezetői, a világ leggazdagabb országainak, a globális szennyezésért leginkább felelős országok vezetőivel. Az eseményen nem hivatalos programelemként vált szélesebb csoportok számára is ismertté a “Zöld Dzsihád” elnevezésű akciócsoport munkássága, amit a világ több vallási vezetőjének, így a muszlim, és a keresztény egyházak prominens személyeinek összefogásából született.

  • Babonás hiedelmeket revideálhat az Iszlám Állam

    A párizsi merényletek péntek tizenharmadikán és a katolikus vallás

    Az elmúlt hetek legnagyobb port kavaró tragikus eseményei a párizsi terrorcselekmények voltak. 2015. november 13-án este, géppisztolyokkal és bombákkal felfegyverkezett terroristák, előre megtervezett akció keretében, támadás-sorozatot követtek el Párizs különböző pontjain, ártatlan civil lakosok ellen. A támadások során legkevesebb 153 ember haltak meg. A tragikus események megdöbbentették Franciaország és a többi európai állam lakóit.

  • Dheepan

    Dheepan

    A film első képkockáit Sri Lankán (Ceylon) forgatták. Az 1948-ban felszabadult, volt Brit gyarmat, a többi kizsigerelt országhoz hasonlóan súlyos feszültségeket örökölt. A 75%-ban Szingaléz, 17%-ban Tamil népesség között sok évi csendes terror után kitört a polgárháború, amely csak 2009-ben jutott nyugvópontra, a Tamil Tigrisek nevű csoport vereségével. India, mint regionális nagyhatalom, jobbnak látta kiszállni a kegyetlen küzdelmekből. Azóta az ország kiemelkedően fejlődik, évi 7-8% GDP növekedést produkál.

  • Taxi Teherán

    Taxi Teherán

    A magyarok döntő többségének igazából fogalma sincs, milyen az élet a közel-keleti országokban. A médiahírek mindig szélsőséges ügyeket mutatnak be, melyek többnyire a kormányok, a rendőrök, a hadsereg túlkapásairól szólnak. Jatar Pahani Taxi Teherán című Aranymedve-díjas filmje egy kis ablakot nyit a valódi életre, amellett hogy az üldöztetés viszontagságait, valamint a politikai klímát is bemutatja.