Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

Számos alkalommal adtam hangot nemtetszésemnek, amiért még nem találták fel az időutazást. Pedig nagyon jó lenne visszautazni abba a korba, amelyben mondjuk Jászai Mari élt, vagy akár Reviczky Gyula, hogy találkozhassak kultúrtörténelmem idoljaival, akik aztán testközelben majd jól lerombolják a képet magukról, de akkor is, legalább megéltem. Június 5-én a szegedi Régi Zsinagógában viszont valami hasonló „megélést” éreztem Lázár Kati monodrámája alatt, úgyhogy nem bánom, még pár évet adok az időutazás feltalálójának.

Vannak azok a kísértethistóriák, amelyekben a szellemek különböző módon szállják meg médiumukat. Nos, egy az egyben azt éreztem, hogy Lázár Katit megszállta Jászai Mari. Ahogy ott ült a sötétben lebegő, tökéletes díszletben (Bánki Róza munkája) és elkezdte mesélni mindennapjait, némi nosztalgiázással fűszerezve, úgy éreztem az ilyen színházi élményekért éri meg sok gyenge előadást nézni. Azok, mint Szindbád a velőt a csontból úgy szippantják ki a színházművészetbe vetett hited és a ruhatárnál tizedszerre teszed fel magadnak a kérdést „Mit kerestél te itt?”. A Kripli Mari után azonban igencsak hálás voltam, hogy aznap mondjuk nem sörözni mentem, vagy nem jött közbe valami halaszthatatlan, vagy nem utaztam el. Lázár Kati engem akkor hálózott be véglegesen színészi zsenijébe, amikor Koltai Róbert Szamba című filmjének konfliktusgeneráló, pimasz nőszemélyét alakította. Sokféle remek érzelmes és érdes szerepet játszott már előtte, nekem mégis ez volt az a pont, ahol realizáltam, ennek a nőnek mostantól minden filmjét és darabját igyekszem majd megnézni. Ez azóta többé-kevésbé sikerült.

SciArt.eu | Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

SciArt.eu | Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje) | Fotó: Révész Róbert

Jászai Mari mai fogalommal élve érdekes celeb lenne. Hiába élt régen, ezek az aspektusok nem sokat változnak. Hol botrányhős volt, hol ünnepelt díva, hol elhanyagolt tehetség. A celebség fogalmába ezek tartoznak bele igazán, hogy ki mit kezd a hírnév kellős közepén a munkájával, a magánéletével, politikai nézeteivel, de napjainkra ez is törvényszerűen felhígult. Abban azonban biztos vagyok, hogy Jászaival 2015-ben tele lenne a bulvársajtó. Lázár Kati a 7óra7 interjújában említi, hogy ő és Gyalog Eszter rengeteg forrásból merített, Jászai naplójától kezdve, Pécsi Blanka írásain át, Csathó Kálmán könyvéig. Ez érződik, is, mert általában a monodráma egyik velejárója, hogy kissé egysíkú képet kapunk a főhősről, itt azonban, akár egy panoptikumban körbejárhattuk a figurát, hibáival és erényeivel együtt ismertük meg, amikor leültünk vele teázni. Dinamikájában az előadás némely pontján kifejezetten emlékeztetett a híres mester-tanítvány filmekre (például a Fedezd fel Forrestert! vagy a Good Will Hunting), amelyekben a mellett, hogy a fiatalabbnak sikerül cselekvésbe mozdítania az idősebbet, valahogy az életről, a régi korok emberéről is tanul valami újat, amit legfeljebb csak elképzelni tud. Itt speciel úgy éreztem, mintha valami pályakezdő színész lennék, akit számos megválaszolatlan rajongói levél után nagy nehezen a lakására hív Jászai Mari és jól elmeséli neki az életét, és ha még a tőle hallottak után is színésznő akarnék lenni, akkor igazán való nekem ez a pálya.

Mert a hallottak bizony kemények. Az előadás kronologikusan halad Jászai gyerekkorától a szakmai csúcspontokon át egészen a bukásig. Már fiatalon ki volt téve környezete kegyetlenségének, a különböző mértékű súlyos elnyomások azonban generáltak benne valami olyan képességet, amelyről gyerekként még nem tudhatta, hogy ez később védekezési mechanizmusként, hovatovább fegyverként is használható. A tehetség. A tehetség, amely nemcsak a csillogásból és a sikerből áll, mert aki igazán tehetséges, az ezzel a képességgel megküzd, nemcsak együtt él. A tehetséges emberek vállán elképesztő nagy a nyomás, van, akinek mások nyomása számít, de az igazán nehéz a sajátja, hiszen önmagát az ember nem igazán tudja becsapni. Jászai Mari ebből adódóan nem volt egy konfliktuskerülő ember, sőt mi több, gyakorta erkölcsi fölénynek érzett minden általa nyertesnek vélt vitát. Hajlamos volt a beképzeltségre, a gőgösségre, és Lázár Kati, amikor ezt a pimasz bakfis Jászait idézi ragyogóbb, mint nála fiatalabb kolleginái.

Szeretek fiatal és impulzív színészeket nézni, de amikor egy idős színésznő csattan ki így a fiatalosságtól ahhoz fogható élmény nincs, ennek nagyon belülről kell fakadnia. Lázár Kati tolmácsolásában rengeteg olyan szempont és helyzet kerül ismertetésre, amit szerintem kevesen ismerhettek Jászai Mari életéből, beleértve engem is. Többek közt Uray Tivadarról, Turay Idáról és Szabó Ernőről sokat olvastam, de Jászai Mari nekem valahogy kimaradt. Ismertem, tudtam milyen szerepeket játszott, pár elemzést is olvastam róla, de a Kripli Mari után valahogy elszégyelltem magam, hogy erre miért nem voltam igazán kíváncsi. Nem volt különb más díváknál, nagyjából hasonló szituációkat élt meg,- például csatározásai nemezisével, Márkus Emíliával, híres-hírhedt direktoraival vagy épp az akkori Nemzeti Színház illúziórombolóan kevély nagyöregjeivel- mint a többiek, mégis volt benne valami sajátságos. A hűsége például egészen páratlan, manapság egy színész eszét vesztve rohanna egy bécsi állásért, hozzáteszem tökéletesen meg is érteném.

SciArt.eu | Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

SciArt.eu | Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje) | Fotó: Révész Róbert

Jászai Marinak is csak a kisujját kellett volna mozdítania és a Burgtheater fénylő csillagaként élhetett volna, és mégis maradt, mert hinni akart egy színvonalban, hogy ez a színvonal az ő hazájában is létezik. A csalódás, amelyet érezhetett maradéktalanul átjött Lázár Kati játékából. Bár ez csak textúra és egy zseniális színész együttese, nem kéne nagyon a szívemre venni, mégis, így több év távlatából is sikerült elvesztenem a hitem a művészetet mímelő entitásokban, akiknek többek közt az is dolga lenne, hogy felvirágoztassák a magyar kultúrát, de akik már akkor sem tettek semmit azért, hogy a színészek, ezek a pengeélen táncoló árnyékok ne halványuljanak el végérvényesen.

Tibor Janosi-Mozes
Tóth Emese a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar esztétika szakán tanult, írásai eddig a SciArt, a Tiszatáj és az Apertúra oldalain jelentek meg.


  • Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

    Ó, mily Jászais teazsúr! (Orlai Produkciós Iroda: Kripli Mari Lázár Kati Jászai Mari-estje)

    Számos alkalommal adtam hangot nemtetszésemnek, amiért még nem találták fel az időutazást. Pedig nagyon jó lenne visszautazni abba a korba, amelyben mondjuk Jászai Mari élt, vagy akár Reviczky Gyula, hogy találkozhassak kultúrtörténelmem idoljaival, akik aztán testközelben majd jól lerombolják a képet magukról, de akkor is, legalább megéltem. Június 5-én a szegedi Régi Zsinagógában viszont valami hasonló „megélést” éreztem Lázár Kati monodrámája alatt, úgyhogy nem bánom, még pár évet adok az időutazás feltalálójának.

  • „Csak akkor tűnik fel, mennyire szeretek otthon lenni, ha egy darabig máshol vagyok” (Manna Produkció és a Zsámbéki Színházi Bázis - Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek)

    „Csak akkor tűnik fel, mennyire szeretek otthon lenni, ha egy darabig máshol vagyok”  (Manna Produkció-Zsámbéki Színházi Bázis-Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek)

    Akinek hozzám hasonlóan vajmi kevés fogalma van arról, milyen ma, 2015-ben középiskolásnak lenni, annak nagyon jót tett, hogy május 25.-én a Régi Zsinagógában megnézte Az állampolgári ismereteket. Sokrétű, humoros, szomorú, abszurd, bosszantó, egyszerűen látni kell.

  • Ma ki aludt az ágyacskámban? projekt_LULU

    Ma ki aludt az ágyacskámban?

    Ezt a kérdést gyakorlatilag a főhősnő bármelyik oldalkocsija feltehetné. Furcsa, mert az oldalkocsi, oldalborda kifejezést általában a nőkre használják, a szegedi Régi Zsinagógában május 24.-én bemutatott projekt_LULU-ban azonban egyértelműen a zsinóron rángatott marionettbabáké, azaz a férfiaké ez a megtisztelő jelző.

  • Kaposvári Egyetem Művészeti Kar - Borbély Szilárd: Akár Akárki

    Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők (Kaposvári Egyetem Művészeti Kar - Borbély Szilárd: Akár Akárki)

    Vannak olyanok, akik létük jobbá tétele érdekében bármire képesek. Hogy hogyan, az itt a fontos kérdés. Május 22.-én a szegedi Régi Zsinagóga színpadán a kaposvári egyetemisták Borbély Szilárd soraival keltették életre a lét épphogy elviselhető könnyűségét. Ex-filozófia szakosként hiába volt objektív hozzáállásom, elkerülhetetlenül beúszott a jelenvaló lét fogalma, mint olyan, illetve, hogy ebben a kuszának tűnő rendszerben, amit világnak vagy életünknek hívunk, valahogy azonosítsam az én létemet is. Ha kell egy előadás segítségével.

  • Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

    Ezek a nők nem ijednek meg a pallostól (Gergye Krisztián - Kultúrbrigád - Átrium Filmszínház: Merénylet - De Sade úr betanításában - Régi Zsinagóga)

    A diktátorok megosztó jellege kortalan. Hiába látja több ember hátrányát, mint előnyét, aki előnyét látja, életben tartja, látszólag nincs mit tenni ellene. A diktátor általában felszínes, legalábbis nem sok diktátor volt képes a komplex gondolkodásra. A diktátort körülvevő emberektől én jobban félek, hiszen a diktátor önmagában szánalmas jelenség lenne. Ám az őt körülevő emberek manipulációs képessége igazán figyelemreméltó és aggodalmat keltő.

  • Mindenki elfér

    Mindenki elfér

    Olyan előadók esetében, akik nemcsak külön-külön tehetségesek, de családtagjaikkal karöltve lépnek pódiumra a nagyérdemű előtt, mindig az jut eszembe, hogy előnnyel indulnak. Ismerik egymást, megvan a közös múlt, közös jelen mint alaphang, amire mondjuk egy szórakoztató estét remekül lehet felépíteni. Pedig van erre ellenpélda is...

  • Ne bánts! A családon belüli erőszak, balett előadásban

    Ne bánts! A családon belüli erőszak balett előadásban

    A családon belüli erőszak témáját dolgozza fel a Győri Balett legújabb előadása, a Ne bánts! című táncprodukció.

  • Gaetano Donizetti: Farsangi kalamajka avagy A torkos csütörtök

    Gaetano Donizetti: Farsangi kalamajka avagy A torkos csütörtök

    A gyertyák csonkig égnek után következő Farsangi kalamajka, avagy A torkos csütörtök (eredeti címén A farsang csütörtökje, amelyet 1829. február 26-án mutattak be Nápolyban a Teatro del Fondóban) Gaetano Donizetti egyfelvonásos, romantikus vígoperája, amely dacára annak, hogy a történet kissé halovány, a szegedi feldolgozás nagyon szórakoztatóra sikeredett.