Magyarország történelme olyan mint Spanyolországé, de csak visszafele

Magyarország történelme olyan mint a Spanyolországé, csak viszafele

García de Cortázar és Gonzáles Vesga Spanyolország történelmét feldolgozó kötetét olvasgatva jöttem rá arra, hogy milyen tájékozatlan vagyok a nyugati történelemmel kapcsolatban, hiszen szinte csak magyar, vagy ahhoz kapcsolódó, esetleg román kapcsolódású ismeretanyagokat olvastam, sokszor kötelességből, mintsem valós érdeklődés által hajtva.

A spanyol történelmet laikusként olvasva óhatatlanul megerősödik bennem még ifjúkoromban részemmé vált gondolat, miszerint az igazság csak egy fogalom, minek célja az elesettek reménykeltése, mások céljai érdekében. Ez mára annyiban szépült, hogy e célokat immár kollektívvé tettem: azaz ha nincs is igazság, maga a fogalom a társadalomban mérhető erő, amely úgy alakíthatja az eseményeket, hogy megszülethet valamilyen egyensúly.

Ez az egyensúly persze nagyon ingatag, a spanyol példa azonban megmutatja, hogy létezik.

A spanyol történelem 1500 éve az állandó nyitás és elszigetelődés politikája között inogott. Az utolsó évszázadokra azonban főleg az utóbbi jellemző. Az elszigetelődő politika a XIX. századra a nemzeti öntudat fogalmával is megfűszereződött. A szerzők szerint e korabeli hazafiaknak a spanyolossága okozta az igazi tragédiát az országban, hiszen kizárt másokat, a liberális értelmiséget száműzetésbe kényszerítette, ezzel pedig semmivé foszlottak a század gazdasági megújulásának eredményei is.

A XX. században már ez az új nemzeti politikai rendszer tombolása jellemző, a fojtogató nacionalizmussal, amelynek mérgezett öröksége lett az ETA-terrorizmus, az ipari oligarchák és a nagybirtokosok ellenőrzése a halom mozgatórugói felett, valamint a mindezzel párosuló nyilvánvaló militarizmus és az egyházi állam és úgy összességében az ország nemzetközi presztízsvesztése. A nacionalista politika terméketlen öndicsőítéssel tetszeleg abban a szerepben, hogy Ő az egyetlen dolog, amely képes Spanyolország egységét garantálni. Ugye ismerős?

Történt azonban egy érdekes dolog a XX. században, ami mindent megváltoztatott. Úgy hívják, hogy turizmus!

A külföldiek tömeges érkezése a hagyományos szokások és az erkölcs lazulása irányába hatol, amiben a tömegkommunikációs eszközök, különösen a mozi és a televízió előretörése is közrejátszott. A nemzeti kormány a szigorú cenzúra ellenére sem tudta megakadályozni a szellemi megnyitást, ami láncreakciót vált ki.

A felélénkülő gazdaság új igényeket támaszt, többek között az iskolai tantervek megújításán, valamint az oktatást az egész lakosság számára történő elérhetőségén keresztül.

"Az oktatás és a gazdasági növekedés hatására egyre többen hagynak fel a vallás gyakorlásával. Nem segít ezen az sem, hogy az egyház megpróbál elszakadni az államtól, és szociális vagy nacionalista mozgalmak mellett igyekszik elkötelezni magát: ideje lejárt" - olvasható a szerzők könyvében.

1500 évnyi szövetségbe megtett út után végül egy új alkotmány rögzíti az állam és az egyház szigorú szétválasztását és a közhatalom világiságát: a katolicizmus elveszti nemzeti esszencia jellegét, az egyház pedig legitimáló szerepét, ami alapja lesz az új ország megszületésének is.

A "rendszerváltás" természetesen itt sem ment zökkenőmentesen.

A nemzeti diktatúra összeomlását követően, mintegy társadalmi válaszként született meg a "light" szocialista időszak, amelyet azonban a kreativitáshiányát és az elkötelezettségre való képtelenségét leplezi azzal, hogy a mulandó, a populista és a provokatív kultúrát ünnepli.

A központi és az autonóm kormányzatok egyaránt besározzák magukat kirakati kultúrpolitikájuk trivialitásaival, amely költséges rendezvényekre korlátozódik az aktuális politika nagyobb dicsőségének szolgálatában és a legutolsó divatirányzatok szerint, fáraókhoz méltó méretű előadótermek, kongresszusi központok és múzeumokat épít, de ezek jövőbeli hasznosításáról nem rendelkezik tervvel. Látványos kultúra időszaka ez, amely fontosabbnak tartja a látogatók számának növelését és a marketinget, mint a minőséget. Holott mindeközben nincsenek az országban megfelelő könyvtárak és konzervatóriumok, a művészeti alkotások és a műemlékek pusztulnak, és az egyetemek kutatóközpontjai elsorvadnak.

"A Franco utáni politikai pártok nemcsak a kultúra terén használják ki a spanyol társadalom teljes mozdulatlanságát, amely a francoizmus egyik legtartósabb és legveszélyesebb öröksége" -írják."A politikusok nem hagyták felnőni a társadalmat, hogy kedvükre manipulálhassák és senki sem segítette abban az embereket, hogy éretté váljanak, és magukra vállalják azokat a közösségi feladatokat, amelyeket az állam sajátított ki magának" - teszik hozzá. Éppen ezért a XX. század végi és a XXI. század politikájának fókuszába a megelőző időszakokban tönkretett, illetve elhanyagolt civil társadalom felrázása került.

Mivel a spanyol nacionalizmus ideológiai alapjai megrendültek a XX. utolsó két évtizedében, így maga a Spanyolország-fogalom is letisztult és megszabadult hagyományos tartalmától. "Sokszínű és összetett Spanyolország született meg, amelyet nem az ezeréves identitás tart életben (és nem a birodalmi anyaország-kép), hanem lakóinak demokratikus akarata, amely arra irányul, hogy megbecsüljék a közös történelmet és a mindenféle kényszertől mentes kultúrát: hiszen Cervantes, Velázquez, Goya, Picasso és Antonio López ugyanahhoz az örökséghez tartozik, mint Maragall, Gaudí, Rosalía de Castro, Miró és Gabriel Aresti. Mert ez nem az Oszták-Magyar Monarchia mediterrán változata, nem egy soknemzetiségű állam, hanem egy multikulturális nemzet, amely ötszáz éve küzd, hogy ledöntse a falait és népei egymásra találjanak" - olvasható az összefoglalójuk végén.

Eközben a hátamon is feláll a szőr, ha arra gondolok, hogy Magyarországon ez a történet visszafele olvasva folytatódik.

Az elkeseredett emberek gondolatait ismét elragadják a hamis ígéretek. Az utópiáktól megfosztott emberek pedig újra e triviális politikai frázisok mámorába kerülnek. Az öncélú látványkultúra a XXI. század elején vágtázva tér vissza Magyarországra, a törvényi berendezkedés pedig újra ipari oligarchák, nagybirtokosok és hatalmaskodók egyéni érdekei szintjére silányul, miközben az állam az oktatás beszűkítésével, a civilek elnémításával végleg kirúgja a társadalom felnőtté válásához szükséges minimális lehetőségeket is, hogy kedvükre manipulálhassák az embereket az idők végezetéig...

Az oktatás és a gazdaság hanyatlásával egyre többen ismét a vallás gyakorlásával kárpótolják magukat. Az ekkor megszülető új alkotmány pedig összemossa az állam és az egyház határit és a közhatalom világiságát keresztény ideológiákkal díszíti fel. A katolicizmus ismét felveszi nemzeti esszencia jellegét, az egyház pedig legitimáló szerepét, ami alapja lesz egy régi, nagyon régi ország megszületésének is.

Tibor Janosi-Mozes
A szerző geológus, informatikus, e témákban PhD kutató, később tudományos munkatárs volt a Szegedi Tudományegyetemen. Több tudományos és ismeretterjesztő könyv, valamint szakcikk szerkesztője és szerzője.


  • Újabb csontvázakra bukkantak Pompejiben

    Újabb csontvázakra bukkantak Pompejiben

    Olasz és francia régészek négy csontvázat fedeztek fel egy ásatás során az ókori Pompeji területén.

  • Isten erősödik

    Isten erősödik

    Az ezotéria, a homeopátia, a jóslások, a szellem-hívés, és a többi, ma olyan, mint a középkorban a boszorkányság. Összefügg a bizonytalansággal, a zűrzavarral.

  • Babonás hiedelmeket revideálhat az Iszlám Állam

    A párizsi merényletek péntek tizenharmadikán és a katolikus vallás

    Az elmúlt hetek legnagyobb port kavaró tragikus eseményei a párizsi terrorcselekmények voltak. 2015. november 13-án este, géppisztolyokkal és bombákkal felfegyverkezett terroristák, előre megtervezett akció keretében, támadás-sorozatot követtek el Párizs különböző pontjain, ártatlan civil lakosok ellen. A támadások során legkevesebb 153 ember haltak meg. A tragikus események megdöbbentették Franciaország és a többi európai állam lakóit.

  • Önmagát mérgező középkori elit létét igazolták

    Egészségtelen gazdagok a középkorban

    A történelmi ismereteink alapján eddig is köztudott volt, hogy a „sötét” középkorban számos betegség és járvány sújtotta a lakosságot. Európa lakosságát, több alkalommal is, e korszak pusztító pestis járványai tizedelték meg. A legfrissebb kutatások szerint, a középkorra jellemző betegségek mellett, azonban más is pusztította a lakosságot, azon belül is a tehetősebb és gazdagabb polgárokat.

  • Taxi Teherán

    Taxi Teherán

    A magyarok döntő többségének igazából fogalma sincs, milyen az élet a közel-keleti országokban. A médiahírek mindig szélsőséges ügyeket mutatnak be, melyek többnyire a kormányok, a rendőrök, a hadsereg túlkapásairól szólnak. Jatar Pahani Taxi Teherán című Aranymedve-díjas filmje egy kis ablakot nyit a valódi életre, amellett hogy az üldöztetés viszontagságait, valamint a politikai klímát is bemutatja.

  • Álmaimban Magyarország visszainteget!

    Álmaimban Magyarország visszainteget!

    Ki gondolta volna, hogy a dolgok ennyire a feje tetejére hágnak, és alig több mint két évtized alatt az AD Stúdió refrénjének sajátos korrekciója, ekkora relevanciával bír?

  • Utopisztikus ajánlások az EU-nak a migráció csökkentése érdekében

    Utopisztikus ajánlások az EU-nak a migráció csökkentése érdekében

    Európa sorsa a következő tíz évben fog eldőlni az egész 21. századra: integrálódik, szétesik, vagy elsorvad. Ezeket a folyamatot gyorsítja fel a migráció. Ha sikerül ez idő alatt létrehozni a közös határőrizeti rendszert, a közös hadsereget, és a közös pénzügyi rendszert, jelentősen megnövekszik az integráció esélye, és stabilizáló lehet a világ egésze számára.

  • Az Edelényi Kastélysziget

    Az Edelényi Kastélysziget

    Ismerd meg hazádat – halljuk számtalanszor, de mégis ki az, aki értékes szabadidejét tényleg az ország félreeső zugaiban megbúvó rejtett természeti vagy kulturális kincsek felfedezésére használja?