Gravitáció - Hétköznapi dráma a Földön kívül

Gravitáció - Hétköznapi dráma a Földön kívül

A 2013-ban készült Gravitáció című film dramaturgiájában kimagasló alkotás. Az űr hátborzongató valóságossága egy olyan történet helyszínét adja, amely nagyon is földi. A közönség science fiction-ként, esetleg realisztikus sci-fiként emlegeti, ugyanakkor a rendező, Alfonso Cuarón szerint nem az; ő - saját bevallása szerint - egy nő drámáját mutatja be az űrben.

A film nem a jövőben játszódik és nem tartalmaz olyan tudományos, technikai újításokat, melyek elérhetetlennek látszanak a jelenben. Cuarón elmondása szerint a film készítése során leginkább arra koncentráltak, hogy minél hitelesebben megteremtsék a néző számára az űrt, mint drámai helyszínt. A szándék sikerét igazolja, hogy tíz Oscar-díjra jelölték a filmet, és rendezés, fényképezés, látvány, hangvágás és filmzene kategóriákban haza is vitte a díjat.

A filmben Sandra Bullock játssza Dr. Ryan Stone kutatótisztet, aki először jár az űrben, és George Clooney személyesíti meg Matt Kowalskit, a tapasztalt asztronautát. Ahogy a film képi világa és a történet is, úgy a színészi játék és a dialógusok is sallangmentesek; hozzájárulva ezzel a drámai eseménysor, lényegre koncentráló, hiteles interpretálásához. Képek és a hangok segítségével törekszik az űr valóságát a lehető legpontosabban elénk tárni, talán ezért vonható némi párhuzam Stanley Kubrick filmjével a 2001: Űrodüsszeiaval.

A Gravitáció azonban nem merül olyan mélyre a létezés kérdéseiben, inkább egy fejlődéstörténetnek fogható fel, amely mindenkivel megtörténik valamilyen formában az élet során. Tartalmilag Robert Zemeckis 1997-es Contact (Kapcsolat) című filmjével lehetne párhuzamot vonni. Ebben a drámában is egy traumán átesett nő tudományba, munkába való menekülésének és az életbe való megtérésének történetét figyelhetjük meg, illetve élhetjük át.

Elemzésem nem a fantasztikus hangról, látványról, vágásról szól, melyek tökélyre vitték a Gravitáció világának megteremtését, hanem a történetről, amely bárhol, bármikor megtörténhet bárkivel itt a Földön.
A film eleje rögtön szembesít a valósággal: az élet az űrben nem lehetséges. Space. Űr, időköz, térköz. Térben és időben önként vállalt megdermedés.

Dr. Ryan Stone küldetés-specialista vállalta a feladatot, hogy elhelyez az űr egy pontján egy szemet, amely ellát még a világmindenség szélére is. Nemes feladat, egy szolgálat, amely az emberiség fejlődését támogatja, ugyanakkor menekülés, kétségbeesés az értelmetlenség, a fájdalom és a hiány elől. Dr. Stone nagyon bátran, bár talán kissé meggondolatlanul, vetette bele magát a külső űrbe, abban a reményben, hogy ott képes lesz megszabadulni a gyötrelemtől. Az események rövid ideig látszólag kitöltik a belső űrt, de a sorskerék megállás nélkül forog tovább. Lentről indult Ryan az utazásra. A Pokol minden bizonnyal egyik legmélyebb bugyrából, a szorongás, merevség, depresszió, kontroll, fájdalom, reménytelenül hideg állapotából. Viszont ott van Matt, a gyakorlott űrjáró. Ő mindent megtestesít, ami Ryan éppen nem: odaadás, megengedés, lazaság, nyitottság, humor, béke, erő, józanság. Yin és Yang. A Nő mint a sötét és hideg, és a Férfi mint a világos és a meleg.

Az űrbéli idillt megzavarta a kommunikáció megszűnése. Ryan kevés, de hirtelen tömény adagot kap a kapcsolat nélküli, irányvesztett sodródásból: „Baromi ijesztő szabadon sodródni az űrben.” A pillanat, amikor szembesül az űr erejével, képes halálra fagyasztani. A döntés, az életben maradás mellett, még nem született meg teljesen, de a kérdés felmerült: Van-e veszteni való?

Matt, aki járatos volt a "Semmiben" való közlekedésben, szárnyai alá vette Ryant, és mesterséges köldökzsinóron vonszolta. Kedélyesen a lényegre terelte a szót, miközben az oxigén 1%-ra csökkent:
"- És amúgy mit csinálsz a Földanyán?
- Csak vezetek.
- Hova tartasz?
- Csak vezetek."

Ryan elhatározása, hogy túlél, új irányba tereli egyéni drámáját. Amikor egyedül találja magát az űrben, megfogalmazódik benne egy cél: meg kell mentenem valakit. A kapcsolat végleg megszakad, egyedül a semmiben és még a ház is ég. Pusztulás, halál mindenfelé. Válaszúthoz érkeznek a hősök, ahol eldöntik: szét kell kapcsolódni. Ryan az életet választja, más lehetőség nincsen. „7 percem van, hogy eltűnjek.”

A sorozatos, következetes élet melletti elköteleződés meghozza Ryan számára az erőt, a bátorságot és humort, egy kis darabot Mattből: „Derült ég, átfutó törmelékzáporokkal.”

A döntés újra és újra megerősödik, a rendszeres összeomlás elvezet a valódi életérzéshez: „Gyűlölöm az űrt!” Az üzemanyag nélküli sodródással Ryan kénytelen elfogadni az elmúlást, a halált, a változást. Az eközben létrejövő gyenge kapcsolat, ahol ez egyetlen életjel egy vonyítás, mint a farkas teliholdkor, csupán jelzés, hogy még nem haltam meg, nem pedig segélykérés. A teljes megadás, elfogadás után, Ryan kibillen a holtpontról: „Landolás, kilövés ugyanaz.”

Az életigenléssel együtt, a főhős megtalálja önként vállalt küldetésének valódi célját: „Nem vezetek tovább, hazamegyek.”

A légkörbe érve minden haszontalanság elég, a becsapódás során észrevétlenül a külső tűz belsővé válik, amely melegít és életet ad. Nem pusztít tovább. Ami nem volt képes elégni a tűzben, az a Földön, a vízben tűnik el. Az új élet gyökeret ver ott, ahonnan elmenekült.

Belső Anett Egerben végzett szociálpedagógus. Jelenleg szakdolgozatát írja, melynek témája a film felhasználási lehetőségei a szociálpedagógiában.


  • Chris Beckett – Sötét Éden

    Chris Beckett – Sötét Éden

    „Vannak férfiak, akik azt akarják, hogy a történetek róluk szóljanak.”

  • Gravitáció - Hétköznapi dráma a Földön kívül

    Gravitáció - Hétköznapi dráma a Földön kívül

    Az űr hátborzongató valóságossága egy olyan történet helyszínét adja, amely nagyon is földi.

  • Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány

    Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány

    Exkluzív bepillantás Christopher Nolan Csillagok között című filmjének tudományos hátterébe!

  • Neil Gaiman és Pierce Brown nyert a Goodreads éves szavazásán!

    Neil Gaiman és Pierce Brown nyert a Goodreads éves szavazásán!

    Immáron hetedik alkalommal rendezte meg a világ legnagyobb könyves közösségi oldala, a Goodreads az éves szavazását, melynek keretében számos kategóriában keresik az év legjobb könyveit - a győztesek a rajongók szavazatai alapján kerülnek ki. Az idei év komolyságát jól szemlélteti, hogy több mint hárommillió szavazat érkezett a döntőbe jutott könyvekre.

  • A Cassini-űrszonda mintát vesz az Enceladus gejzírjéből

    A Cassini-űrszonda mintát vesz az Enceladus gejzírjéből

    A Cassini-űrszonda, amely szerdán közép-európai idő szerint 18 óra tájban mindössze 49 kilométerre repül el a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdjának, az Enceladusnak a déli pólusa felett, mintát vesz a sarkvidéken feltörő gejzírből.

  • Kim Stanley Robinson: Aurora

    Kim Stanley Robinson – Aurora

    Ha az emberiség egyszer eléri azt a technológiai fejlettséget, hogy a csillagközi űrben új otthon után kutató hajók fedélzetén emberi legénység lesz; akkor majd mind az itthon maradóknak, mind az útnak indulóknak rengeteg etikai és filozófiai kérdéssel kell majd szembenézniük.

  • Űrszemétfigyelő Központot alapítottak Kínában

    Űrszemétfigyelő Központot alapítottak Kínában

    A kínai űrjárműveket és műholdakat veszélyeztető, a világűrben keringő hulladék megfigyelésére hozott létre központot Kína, amelyet egyre jelentősebb űrhatalomként mind inkább fenyeget az űrszemét.

  • Három nap múlva megöli magát a Messenger

    Három nap múlva megöli magát a Messenger

    A Merkúr első műholdja, az amerikai Messenger (MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) űrszonda három nap múlva, április 30-án követ el "öngyilkosságot".