Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Látogasson el Bulikovba! Látogasson el az Istenek Városába, a Szent Hegyre, a Világ Székhelyére, a Lépcsők Városába! Járjon a köveken, melyeket istenek és hősök tapostak, tekintse meg a számtalan látnivaló valamelyikét! Élvezze a napfelkelte csodáját a Falak Városában, mely esetünkben szó szerint csodát jelent! Látogasson el Bulikovba, pihenjen meg a Lépcsővárosban

…és ismerkedjen meg a legsablonosabb karakterekkel, akiket a hitvitázó drámák óta papírra vetettek.

Kezdjük az elején. A Lépcsők városa – mely egyébként egy trilógia nyitódarabja, a többek között Philip K. Dick-díjjal és Edgar-díjjal is kitüntetett Robert Jackson Bennett tollából – azon ritka könyvek egyike, melynek nem hazudik a fülszövege: valóban egy elképesztő, újszerű világba kapunk bepillantást, ahol a valóság darabokra hullott, a fizika szabályai ötletszerűen működnek, az új világrend pedig – a politikai, a spirituális és a fizikai egyaránt - még csak formálódóban van. A Lépcsők városa univerzuma közel olyan összetett, mint George R. R. Martin A tűz és jég dala világa, sőt majdnemhogy ellentétpárja annak; ugyanis míg Martin világába visszatérőben van a mágia, itt épp ellenkezőleg, eltűnőben, hiszen az azt működtető istenségeket alig néhány emberöltővel ezelőtt gyilkolta le főhősünk felmenője.

És itt érkeztünk el a dolgok rákfenéjéhez: a szereplőkhöz. Ugyanis ebben a csodálatos, eleven, már-már kézzel tapintható világban olyan vérszegény, kétdimenziós karakterek mozognak, mintha valaki „zoknibábozni” próbálna egy nagyopera díszletében. A legszomorúbb az egészben – amellett, hogy egy olyan könyvet silányít el, amely könnyedén kiváló lehetne – hogy a karakterek elgondolása nem rossz, a megjelenítésükkel van a baj, hiányzik az a plusz, mely élővé, hihetővé tenné őket. Csak jelezném, nem elég, ha megmondják, hogy „ő a kemény, harcedzett katona”, „ő a briliáns kémnő”, „ő a megtörhetetlen barbár harcos”, a szereplőknek eszerint is kéne viselkedniük. Ez viszont valahogy nem megy nekik. Példának okáért főhősnőnk – a rengeteg eszűnek, Szajpúr legjobb kémjének, legbriliánsabb elméjének mondott Shara Komajd – annyi alapvető hibát követ el, hogy attól a Suszter, szabó, baka kém ötperces rövidfilmmé ment volna össze, a titkos személyazonosságát pedig többen ismerik meg az első három fejezet végére, mint Batmanét teljes pályafutása alatt (a komplett DC rajongótábort is ideértve). Sajnos ugyanez a helyzet a többi karakterrel is, az ígéretes figurák és kapcsolatrendszerek azok is maradnak: beváltatlan ígéretek.

Ennek ellenére a Lépcsők városa még így is az egyik legeredetibb fantasy, ami az utóbbi időben a kezembe került. A háttérvilágot az író még a szívemnek oly kedves módszerrel is hitelessé teszi, mint az egyes fejezetek elejére beszúrt „tudományos” és „szent” szövegek: idézetek egy nemlétező világ történelemkönyveiből, vallási szövegeiből és egy „sosemvolt” történelem túlélőinek visszaemlékezéseiből. (Igazság szerint ezeket a részleteket gyakran nagyobb élvezettel olvastam, mint a konkrét történést.) Közelebb hozták a Lépcsők városa világát, ezt az orosz szocializmushoz hasonló, kiábrándító nihilt, melynek szürkesége alól itt-ott kivillan az egykori arany pompa. Egy kontinenst, ahol két tökéletesen ellentétes világszemlélet feszül egymásnak, az egykori rabszolgatartók hajlongnak fogcsikorgatva hajdani szolgáik előtt, és ahol a lent néha szó szerint fent.

Nem hagytam volna ki a Bulikovba tett utazást. Csak remélem, hogy a legközelebbi látogatásom során érdekesebb alakokkal találkozom majd.

Tibor Janosi-Mozes
Kolozsi Orsolya, tanár. A SciArt megalakulása óta szerző, elsősorban populáris és szépirodalmi könyvek recenzióit és kritikáit osztja meg az oldalon.


  • Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

    Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

    Nem hagytam volna ki a Bulikovba tett utazást. Csak remélem, hogy a legközelebbi látogatásom során érdekesebb alakokkal találkozom majd.

  • Lev Grossman: A Varázslókirály

    Lev Grossman: A Varázslókirály

    Lev Grossman 2009-es A Varázslók címen megjelent könyve megosztotta a fantasy rajongóit: vannak, akik szerint ezt a könyv rakta le a műfaj 21. századi alapjait, vannak, akik nem is hajlandóak a fantasztikus irodalom körébe tartozónak tekinteni a regényt, helyette a posztmodern irodalmi művek közé sorolják. Az azóta trilógiává bővült sorozat, melynek most második kötete, A Varázslókirály jelent meg magyarul, sokakból heves utálatot váltott ki, mások viszont – olyanok is, mint a fantasy jelenleg egyik legelismertebb szerzője, Georege R. R. Martin – legalább ilyen hévvel rajonganak a sorozatért.

  • Neil Gaiman és Pierce Brown nyert a Goodreads éves szavazásán!

    Neil Gaiman és Pierce Brown nyert a Goodreads éves szavazásán!

    Immáron hetedik alkalommal rendezte meg a világ legnagyobb könyves közösségi oldala, a Goodreads az éves szavazását, melynek keretében számos kategóriában keresik az év legjobb könyveit - a győztesek a rajongók szavazatai alapján kerülnek ki. Az idei év komolyságát jól szemlélteti, hogy több mint hárommillió szavazat érkezett a döntőbe jutott könyvekre.

  • Nick Cutter: Mélység

    Nick Cutter: Mélység

    Nick Cutter (avagy eredeti nevén Craig Davidson, kinek hogy tetszik), a 21. századi horror egyik ígéretes, mind a kritikusok, mind a közönség által elismert tehetsége; Mélység című, idén megjelent regénye pedig – amely egyben az első, amit szép anyanyelvünkön is kezünkbe vehetünk – az előzetes hírharangok szerint a szerzőnek talán az eddigi legjobb alkotása a műfajban.

  • A fantasy és scifi világok paradicsomában jártunk

    A fantasy és scifi világok paradicsomában jártunk

    Nehéz lenne megmondani, hogy mi a furcsább egy képregény fesztiválon, a több ezer fanatikus látogató, vagy a több száz fanatikus képregényrajzoló? Alighanem mindezek és a nyers piaci szellem összefogazódására is szükség van ahhoz, hogy egy milliárd eurókban mérhető nyereséges ipar örömünnepébe botoljunk. Riportunk következik a harmincharmadik barcelonai Nemzetközi Képregény Vásárról.

  • Pszichó anyukája sem volt ennyire bizarr: Mama

    Psychó anyukája sem volt ennyire bizarr: Mama

    A Mama első ránézésre egy átlagos horror, egy fontos tényező szempontjából azonban mégis egyedülállónak mondható: a történet olyan drámaian relativizálja a gonosz szerepét, hogy a legijesztőbb pillanatban már szinte megsajnálod azt, aki az egész történet során a frászt hozza rád.

  • Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

    Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

    Vannak könyvek, amelyek esetében az olvasót annyira magával ragadja a történés, hogy a szereplők sorsa feletti nagy aggodalmában egyszerűen képtelen letenni a kötetet, amíg a lehető leggyorsabban keresztül nem rágja magát rajta. Nos, Glen Duncan Az utolsó vérfarkas című regénye tagadhatatlanul nem ezen könyvek sorát gyarapítja.

  • A hobbit – Babónak sok, Gyűrűk Urának kevés

    A hobbit – Babónak sok, Gyűrűk Urának kevés

    A hobbit – vagy szép magyaros fordításban A babó – története filmben is ugyanolyan, mint könyvben. Ha elolvastad, illetve láttad A Gyűrűk Ura trilógiát, már csak a teljesség kedvéért is kíváncsi vagy az előzményekre. Még szerencse, hogy az efféle emberi tulajdonságokra jól működő ipar is telepedett: úgy hívják, hogy Hollywood.