Az igazkékek nyomában

Az igazkékek nyomában

"Minél mélyebb a kék, az embert annál inkább a végtelenbe hívja, a tiszta, végül pedig az érzékfölötti iránti vágyat ébreszti fel benne."1 Írja Kandinszkij, aki mélyen hitt a színek spirituális tulajdonságaiban.

A kékhez való spirituális vonzódás és a legtökéletesebb kék utáni vágy az elmúlt évszázadokban az aranynál is drágább kinccsé tette az ultramarin festéket, jelen korunkban pedig, még egy egészen más témát kutató vegyész laborban is azonnali figyelmet kapott egy gyönyörű árnyalat véletlen felfedezése, amely a napokban járta körbe a nemzetközi ismeretterjesztő sajtót.

Ultramarin: luxus és a művészi szabadság gátja

A kékek kékje, egészen a 19. század közepéig annyira drága volt, hogy például emiatt maradt Michelangelo Sírbatétel c. festménye befejezetlen, Raffaello csak a végső simításokhoz tartogatta (az alapot azurittal festette), Vermeer kevésbé volt körültekintő, így ő az egész családját adósságba sodorta a tökéletes kék miatt. Ultramarin: a neve is azt sugallja, hogy csak távoli vidékekről beszerezhető. Egészen pontosan, évszázadokig a világ egyetlen pontjáról érkezett: egy észak-afganisztáni, kis hegyvonulatból. Az extrém magas költségek miatt, e szín használata sokáig csak Krisztus és Szűz Mária ruházatának megfestésére korlátozódott.

A korabeli festők bármelyike a fél karját, - jó, azt talán mégsem -, de a fél fülét, odaadata volna, egy uncia ultramarinért. Ezek után elgondolkodtató, vajon mit szóltak volna a reneszánsz festők Yves Klein 1962-es IKB 191 c. festményéhez, amely gyakorlatileg egy kannányi ultramarinnal leöntött vászon.

SciArt.eu | Az igazkékek nyomában

SciArt.eu | Az igazkékek nyomában | Yves Klein, IKB 191, 1962

1824-ben, a francia Societé d'Encouragement hatezer frank jutalmat ajánlott fel annak, aki szintetikus úton elő tudja állítani az ultramarint. Ketten is sikeresen véghez vitték a feladatot, egy francia vegyész, Jean-Baptist Guimet és egy német professzor a Tübingeni Egyetemről, Christian Gmelin, így aztán vérre menő küzdelmet folytattak, hogy bizonyítsák melyikük volt az első feltaláló. Végül, a német dzsentrik bosszúságára, Guimet kapta a díjat, a szintetikus ultramarin pedig "francia ultramarinként" vonult be a történelembe.

És voilà, az emberiség végül egy újabb körülrajongott, talán kevésbé drága kéket talált

2009-ben az Oregon Állami Egyetem (OSU) egyik kémia laborjában a kutatók a mangán-oxid bizonyos elektromos tulajdonságait vizsgálták, ehhez pedig 1200 0C hőmérséklet fölé hevítették. Amikor a projekten dolgozó diák a forró kemencéből éppen a mintákat vette ki, Mas Subramanian, a Kémia Tanszék anyagtudományok professzora, elmondása szerint éppen arra sétált és azonnal feltűnt neki a minták különleges kék színe, amelyet természetesen, egy rendkívüli felfedezés előjelének tekintett.

SciArt.eu | Az igazkékek nyomában

SciArt.eu | Az igazkékek nyomában | Source: IFL Science

Sokak szerint szépségében az ultarmarint is túlszárnyaló kék, melynek neve "YInMn kék" (vegyész kutatók nevezték el, ne csodálkozzunk) nemrégiben már piacra is került, a festők pedig előszeretettel használják.

De mitől is ilyen különleges ez a kék festék?

A pigment minden eddiginél stabilabb a hőhatással és savas körülményekkel szemben. Ugyanakkor, a porosz és a kobaltkékkel ellentétben, nem szabadulnak fel belőle cianidok és nem karcinogén (rákkeltő). Ezen kívül, nagymértékben visszaveri az infravörös sugárzást, tehát alkalmas lehet épületek "klimatizálására" is. A művészek körében elsősorban az élettel teli árnyalata és tartóssága miatt hódít.

Ultramarin vagy YlnMn, a kékhez való vonzódásunk szinte ösztönös. Legjobban, talán John Ruskin, műkritikus, az edinburghi Filozófiai Intézetben tartott előadásán elhangzott mondatai szemléletik ezt. "A kék szín mindörökké az istenek által kijelölt boldogság forrása; legyen az akár állandó látvány a fejünk felett, vagy ezeréves kristályosodásként létrejött páratlan kő, szépsége számunkra ugyanúgy természetes, egyszerű és spontán."


  1. Az idézetet fordította: Adamik Lajos. Forrás: Mathias Bunge, Képkategóriák a 20. században http://www.balkon.hu/archiv/balkon03_10/01bunge.html ↩︎

Emese Janosi-Mozes
Jánosi-Mózes Emese, biológus, a Szegedi Tudományegyetemen és egy barcelonai biotechnológiai vállalatnál folytatott tudományos kutatásokat, illetve utóbbinak üzletfejlesztője volt. Több tudományos szakcikk szerzője. A SciArt alapító szerkesztője. Jelenleg Barcelonában, a SciArt Design, start-up vállalkozás üzletfejlesztője.