Gunnar Myrdal: Korunk kihívása: A Világszegénység

Gunnar Myrdal: Korunk kihívása: A Világszegénység

Az ENSZ-ben dolgozó svéd közgazdász professzor 1970-ben írta a könyvet, így mai tanulmányozása történelmi távlatokat ad a szegénységnek. Hogyan változott a világban a szegénység, és milyen megoldásokat tartott fontosnak a szerző?

Myrdal elsősorban Ázsiával, Délkelet-Ázsiával foglalkozott, azóta áttevődött a hangsúly Afrikára, de természetesen itt van Banglades, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Indonézia baja is. Akkoriban dúlt legerősebben a hidegháború, Vietnamban amerikai katonák tízezrei haltak meg. Virágkorát élte a „szocializmus”, és ennek hívői mindenféle kapitalista megoldást lehurrogtak. Myrdal hitt a kapitalizmusban, a békés kiegyezésben, és ennek megfelelő megoldásokat javasolt. Szerinte 15-20 év alatt ki lehet húzni a legszegényebb országokat a rettentő elmaradottságból. Abban az időben az volt a kérdést, hogy hogyan lehet egyáltalán a tőkés termelési módot meghonosítani ezekben az országokban? Myrdal szerint a következőkkel:

  • Nagyobb társadalmi egyenlőséget.
  • Földreform.
  • Születésszabályozás, az egészségügy fejlesztése.
  • Oktatás.
  • A korrupció, a bürokrácia csökkentése.
  • Az állam megerősítése. (Nemzetállam a törzsi rendszerek helyett.)

A reformokat természetesen haladó politikai csoportok hatalomhoz juttatása, segítsége útján lehet szerinte megvalósítani. A gyarmatosítás egyenlőtlenségeit egyfajta paternalista attitűd váltaná fel: tőkeexport, kulturális, technikai javak exportja. Az egész olyan, mintha ma írták volna, de a bajok, feszültségek ugyanazok maradtak 46 év után. Vagy mégse?

Myrdal talán legsúlyosabb hibája, hogy azt hitte, a természetet fokozatosan birtokba vesszük, gond nem lehet. Figyelmen kívül hagyta a Római Klub jelentését, amely először fogalmazott meg konfliktust a természeti javak, és a társadalom működése között. Tudjuk, hogy manapság az egyik legnagyobb problémája az emberiségnek az ökológiai válság. (Persze, a Római Klub is tévedett, de jelentés szemlélete forradalmi volt.) A népesedési kérdésre ugyanakkor ráérzett a professzor.

Mit mondhatunk el 46 év után?

Myrdal a fejlődés sebességét alaposan elméretezte, a népesedési, és ökológiai nehézségeket súlyosan alábecsülte. Ugyanakkor megállapítható, hogy alapeszméje, miszerint gazdasági, kulturális tőkéhez kell juttatni a szegény országokat, bevált, és ha nagyon lassan is, de csökkent a szegénység; kevesebb gyerek hal éhen, jobb az egészségügyi ellátás, a tőkék vándorolnak, igaz csigatempóban. Olyan országok, mint Kína, India, Vietnam, Malajzia, Indonézia jelentősen fejlődtek 46 év alatt, és Afrikában is mintha mozdulna valami (néhány országtól eltekintve). Más ázsiai, dél-amerikai országok nem jelentősen, de szintén fejlődtek.

Nem szabad türelmetlennek lennünk. Az internet és a mobiltelefónia erős segítség a tőkeáramlásban, de akkor is emberöltőkben kell a fejlődést tekinteni, és bármikor világégésbe fordulhat a folyamat, mert az emberiség fejődése kaotikus jellegű, tele van elágazásokkal, zsákutcákkal. Mindenesetre elmondhatjuk, eddig úgy néz ki, tartunk valahová a piramisoktól a Facebook-ig, csakhogy közben nemzedékek százai ölnek, ölelnek, éheznek, és halnak meg. Partikuláris szemszögből nincs előrehaladás, hiszen ugyanúgy szenvedünk, konfliktusaink vannak, boldogtalanok vagyunk, de mégis nő a Földön az átlagéletkor, jelentősen kisebb az éhhalál, a korai gyerekhalál. Szinte hihetetlen, hogy 7 milliárd ember képes együtt élni ilyen kevés háborúval, agresszióval. Persze nem tudhatjuk, ez fejlődés, vagy csak változás. Nem tartunk-e mégis a szakadék felé?

Tibor Janosi-Mozes
A szerző filozófia és szociológia szakon végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Elsősorban futurológiai és egyéb társadalmi folyamatokkal kapcsolatos témákban publikál itt és más folyóiratokban.


  • Jövőkép a családról, nevelésről és az oktatásról

    Indiai gyerekek az iskolában (Fotó: Devannath / Pixabay)

    A család válságával már több évtizede foglalkozik a szociológia, a pszichológia, és más társadalomtudományok. Ezek kezdetben csak a fejlett világgal kapcsolatban állapítottak meg vészjósló tendenciákat, ma már vizsgálatuk tárgyává teszik Indiát, Kínát, és Dél-Amerikát is. A kutatásokból egyelőre vegyes kép alakul ki. Minden esetre az kiderült, hogy még nincs itt a világvége. A családnak hosszú a története, és túlságosan mélyen gyökerezik ahhoz, hogy könnyedén megszűnjön létezni, de ha eltűnne, akkor sem hihető, hogy az emberiség halála következne. A nevelés csődjéről is hallani, az oktatásról pedig rettentő sirámokkal van tele a világsajtó: dörgedelmeket szórnak az analfabetizmusról, a gyerekkatonákról, a gyermekrabszolgaságról. Mintha a gyerekeknek nem lett volna a történelem során még sanyarúbb a sorsuk, mint ma. Annyira, hogy többségük meg sem érte az egy éves kort. Amíg a világ elér a Finn, és Svéd nevelési -, oktatási rendszerig, még számtalan gyerek lesz a kábítószer, a prostitúció, az éhezés, és az otthoni erőszak áldozatává. Csak türelmesen, empátiával lehet javítani ezen, mert bármilyen konfliktus esetén a gyerekek vagy a nők az első áldozatok.

  • Isten erősödik

    Isten erősödik

    Az ezotéria, a homeopátia, a jóslások, a szellem-hívés, és a többi, ma olyan, mint a középkorban a boszorkányság. Összefügg a bizonytalansággal, a zűrzavarral.

  • Nikoletta az Unió közepén

    Nikoletta az Unió közepén

    A zöldségessel beszélgetve szereztem szállást Belgiumban. Édesanyját szállítottam autóval lánytestvéréhez, cserébe kosztot, kvártélyt kaptam négy napig. Nikoletta 22 éve hagyta el Magyarországot. Tizennyolc évesen Budapestre jött, otthagyva a Dunántúlt, az örökösen veszekedő, válni készülő szülőket. A negyven évesen is filigrán, szép arcú, szexis nő, varrást tanult a kilencvenes években egy szakmunkásképzőben, de utált varrni. A munkaközvetítőben megszólította egy hölgy, au pair munkát ajánlott neki Szardínián, nyelvtudás nélkül. Három nap alatt döntött további életéről, elfogadva az ajánlatot. Egy év alatt középszinten megtanult olaszul, remekül érezte magát a magyar szakiskola, és egy részeges apa után.

  • Az energiafelhasználás jövője

    Az energiafelhasználás jövője

    A jövőre vonatkoztatva csak valószínűségek léteznek. Minden jövőkép trendekre épül. A forradalmak, gyors és gyökeres változások a fel nem ismert trendekbe illeszkedő események.

  • Fiatalok, magyar vándorok a külföldi utcákon: a lefoglalt kocsi

    Fiatalok, magyar vándorok a külföldi utcákon: a lefoglalt kocsi

    Láthatóan jól öltözött volt, de az elhanyagoltság jelei mutatkoztak rajta az itt-ott piszkos holmik és a fáradt arc miatt. Felém közeledett majd mondott valamit spanyolul. Jeleztem, hogy nem nagyon értem, nagyon zadart, mire angolul megkérdezte, hogy honnan jöttem? Ez gyakori kérdés ilyenkor, a személyes kontaktus alapja lehet a hatékony alamizsnakérésnek. Mondtam, hogy "...from Hungary", mire ő magyarul: "b@zmeg, ezért kérdezem..."

  • Utopisztikus ajánlások az EU-nak a migráció csökkentése érdekében

    Utopisztikus ajánlások az EU-nak a migráció csökkentése érdekében

    Európa sorsa a következő tíz évben fog eldőlni az egész 21. századra: integrálódik, szétesik, vagy elsorvad. Ezeket a folyamatot gyorsítja fel a migráció. Ha sikerül ez idő alatt létrehozni a közös határőrizeti rendszert, a közös hadsereget, és a közös pénzügyi rendszert, jelentősen megnövekszik az integráció esélye, és stabilizáló lehet a világ egésze számára.

  • A migráció kezelésére tett rövid- és középtávú javaslatok

    A migráció kezelésére tett rövid- és középtávú javaslatok

    Vannak, akik szerint a migráció Európa számára rossz, és vannak akik szerint jó. Pedig ez attól függ, hogy az Unió hogyan fogja kezelni a helyzetet. A felemelkedés és a bukás lehetőségét a jövő egyaránt tartalmazza. A migráció kezelésére tett rövid- és középtávú pragmatikus javaslatok következnek.

  • A 17 cél

    A 17 cél

    Tudta, hogy az idei év történelmi és példa nélküli lehetőséget jelent a világ országai és állampolgárai számára, hogy jobbá tegyék az emberek életét mindenhol a világon?