Nikoletta az Unió közepén

Nikoletta az Unió közepén

A zöldségessel beszélgetve szereztem szállást Belgiumban. Édesanyját szállítottam autóval lánytestvéréhez, cserébe kosztot, kvártélyt kaptam négy napig. Nikoletta 22 éve hagyta el Magyarországot. Tizennyolc évesen Budapestre jött, otthagyva a Dunántúlt, az örökösen veszekedő, válni készülő szülőket. A negyven évesen is filigrán, szép arcú, szexis nő, varrást tanult a kilencvenes években egy szakmunkásképzőben, de utált varrni. A munkaközvetítőben megszólította egy hölgy, au pair munkát ajánlott neki Szardínián, nyelvtudás nélkül. Három nap alatt döntött további életéről, elfogadva az ajánlatot. Egy év alatt középszinten megtanult olaszul, remekül érezte magát a magyar szakiskola, és egy részeges apa után.

Miután lejárt az éves szerződés, ezúttal a belgiumi Brugge közelében, egy kisvárosban kapott gyermekgondozói munkát. Itt ismerte meg Jant, a flamand üzemmérnököt, kivel elég gyorsan szerelembe estek. Niki nemzetkarakterológiája szerint Jan, olyan, mint a többi flamand: csendes, családszerető, de zárt, és merev. Majdnem húsz évig éltek együtt, de a fiú lelke szerinte sötét űr volt. Nekem úgy tűnt, a fiú sem látott át Niki alapvetően szemérmes, falusias, rátarti, szorongóan költekező személyiségén. Kulturális, és szexuális magányban élhettek. Így történhetett, hogy Jan éveken keresztül rejtett kapcsolatot tartott fenn egy Nikinél néhány évvel fiatalabb thai nővel, aki masszázsszalont üzemeltetett három lány alkalmazottal. A válás után megosztoztak a két gyereken, Niki kapott néhány ezer Euró fájdalomdíjat, mivel a ház, amiben laktak, Jan szüleié volt. Két éve már, hogy új életet kezdett, magányosan. Most már eszébe sem jut hazajönni, mert ugyan a válás után jelentősen csökkent az életszínvonala, de így is fényévekre van egy magyar varrónőétől. Kétévente jön Magyarországra, nagyjából érzékeli a vidék helyzetét.

Mindennapok, kultúra

Niki élete azonban valójában nem sokban különbözik egy magyar varrónőétől, csak a felhasznált élelmiszerek, az autó, a lakás, és a gyerek iskolája az elválasztó. Mióta elvált, egy ízlésesen berendezett nyolcvan négyzetméteres lakásban él a város közepén. Bőrgarnitúra, óriási plazmatévé, szépen csillogó kőpadló, szuper konyha, teremgarázs.

Amikor a gyerekek elérték a tízéves kort, Niki azt gondolta, szüksége van némi zsebpénzre, elment egy közeli faluba négy órás varrónőnek. Mivel a gyerekeket nem nevelte, csak gondozta, eléggé unalmas lehetett neki otthon egyedül ahhoz, hogy a varrást megszeresse. Valóban, itt volt társasága, a köznapi léthez szükséges flamand nyelvet kiválóan elsajátította. Beszélgetéseink közben, azért nekem néhány furcsaság feltűnt. Mesélte, hogy a gyerekeket, amikor kisebbek voltak, rendszeresen elvitte a tengerpartra homokozni. Mivel két óra kompút Nagy-Britannia, kérdeztem, voltak-e már Londonban? - Utálom az angolokat – válaszolta. Párizsban sem volt, pedig az két óra autóval. Nem ismeri a távcső, és a szépművészeti múzeum jelentését flamandul. Egyik nap elmentünk a lakástól húsz kilométerre lévő Bruggebe kirándulni, fogalma sem volt, hogy ott létezik csokoládé múzeum. A városi képtárba,- ahol világhírű flamand festők képeit lehet látni -, a kedvemért sem jött be, inkább leültek édesanyjával egy lagúna partjára. Egyszer voltak a száz kilométerre lévő Brüsszelben a gyerekekkel, de kérdésemre, hogy láttak-e ott valamit, azt felelte, csak vásárolni voltak, különben is utálja Brüsszelt, életében összesen háromszor volt ott. Ezek után meg sem kérdeztem, hogy volt-e a Grand-Placeon, látta-e a pisilő kisfiút, az unió központi épületeit, a Mini Európát, és Brüsszel második jelképét, az Atomiumot, a száz méter magasra kinagyított vasatomrácsot, amely az 1958-as Brüsszeli Világkiállításra készült el, és az Európai Unió elődjét, az 1950-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösséget szimbolizálja.

Niki nem szeret tévét nézni, - a sorozatokat kifejezetten utálja -, de néha meghallgatja a híreket, vagy a gyerekkel együtt nézi a mese-, és ifjúsági filmeket. A hírekben szereplő eseményeket kollégáival szokta megvitatni.

Munka

Niki munkaideje kilenctől, ötig tart, húsz perc ebédidővel, de elmondása szerint családias a légkör. Nem szólnak, ha munka közben eszik, iszik, vécére megy, csak a teljesítmény meglegyen. Tíz közvetlen munkatársa van, ebből nyolc belga, és egy, az alakja miatt irigykedésre okot adó, magas, vékony etióp lány, aki szintén kiválóan beszél flamandul. Niki afféle brigádvezető, mert a legtöbb nőnek nincs szakmai végzettsége, ő pedig kiválóan kezel öt, különféle típusú varrógépet. Kínából importálnak félkész függönyöket, hozzávarrnak itt, beszegnek ott, majd az egészet szépen becsomagolják, és eladják, mint belga terméket. Nettó bére 1500 € (körülbelül négyszázötvenezer forint), ehhez jön még 140 €-nyi étkezési jegy. Utóbbiból bőven megvan egy hétre a bevásárlás.

A fizetés így sem hatalmas összeg, hiszen, a lakásbérlet 700 -, a kocsi részlete 200 -, a benzin 100 €. Ruhákra, fodrászra, körömápoló szerkezetekre, körömlakkra is elmegy 100. Nemrégiben beiratkozott egy műkörmös tanfolyamra, hat egység már megvan a nyolcból, de az is havi 100 €. Nem csoda, hogy a gyerekre, vagy egyéb luxusra nem sok jut. Régebben volt túlóra, vagy hét végén be kellett menni, ezeket feketén kifizették, de amióta megszigorították a rendelkezéseket, a tulaj nem mer pénzt adni, inkább szabadnapra küldi a dolgozókat. Niki a válás után azért elgondolkodott hazajöjjön-e, - hiszen édesanyja hívta -, de amikor a házépítésbe belerokkant anyja falusi életére, szenvedő második házasságára, és testvére zöldséges munkájára gondolt elvetette az ötletet. Pedig Jani, a tesó, egészen jól él; feleség, két szép gyerek, jó lakás, kocsi. De éjjel indul a piacra, napi tíz órát a boltban van, és retteg az adóhivataltól. Inkább Olaszországba vágyik vissza, testi-lelki jó barátnőjéhez. Azt mondja, ott sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek az emberek. Tervei között szerepel az is, hogy Belgiumban marad, vesz egy kisebb családi házat, (egy faluszéli minimum százezer €). Ehhez az kell, hogy a varrás mellett esténként, és a hétvégeken műkörömépítést csináljon, vagy elmenjen éttermi kisegítőnek. Egy szombaton állítólag 150 €-t is meg lehet keresni.

A gyerek

Iskola és otthon, két külön világ Niki kislányának, a tizenhárom éves, vékonyka, sápadt, szőke, fogszabályozós Mirthének az életében. Kevés az érintkezési felület. Meglepődtem, hogy a gyerekszobában nincs íróasztal, könyv legfeljebb, ha tizenöt van, javarészt ovis mese. Házi feladat nagyon ritkán van, sosem tanulnak együtt. Mirthének természetesen tökéletes a flamand kiejtése, és magyarul is ért, mert a nagymamánál többször is nyaralt. Anyjával otthon flamandul beszélnek, és ha valamilyen bonyolult szóról van szó, Niki tőle kérdezi a jelentést. Csendes, szorongó, befelé forduló, ahogyan a flamandokat elképzelnénk. Tévét néz, játszik a telefonjával, anyja félmondatos utasításait maradéktalanul végrehajtja. Nincs visszabeszélés, durcásság, jókedv sem látszik. Azt hiszem, egy kínai kislány arcán több érzelem tükröződik. Szeret iskolába járni. Két házzal odébb van a szép, modern suli, egyszer láttam, amint jókedvűen nevetgél osztálytársaival. Nyilván nagyon megviselte nemcsak szüleinek válása, hanem nővérének elköltözése is.

A belga iskolarendszerben a hatodik osztály után választani kell iskolatípust. Van szakmára-, gimnáziumra -, művészetre való felkészítés. Niki a kozmetikusi szakmára való felkészülést választotta a gyereknek, biológiát tanul magasabb óraszámban. Ettől kezdve már jóval kevesebb a gyerek esélye arra, hogy főiskolára, egyetemre kerüljön, mert a gimnáziumi képzés ad leginkább erre lehetőséget. Természetesen van átjárás, de az évek múlásával egyre nehezebb.

A suliban ebédet négyféle menüből lehet választani, és kuponrendszer van. Egy kupon 3 €, a szülő megvesz párat, és a gyerek akkor használja fel, amikor akarja. Mivel a belgák rájöttek, hogy a gyerekek élettani sajátosságaihoz jobban illik a későbbi iskolakezdés, a gyerekek otthon reggeliznek, és kilencre járnak iskolába. Mirthe ellenben egy héten háromszor délután ötig bent van tanulószobán. A tanárok a gyengén teljesítő gyerekekkel egyénileg foglalkoznak. Külön programok is vannak. A belépőket és a buszt szülőknek ki kell fizetniük, de legfeljebb 4-5 €. Arrafelé az osztálypénz ismeretlen fogalom. Az uszoda gyerekek részére 1 €. Mirthe iskolai program keretében volt az osztállyal Brüsszelben, a sok interaktív részt tartalmazó Természettudományi Múzeumban. Niki mesélte, hogy hétvégeken néha elmennek úszni. Kettőjüknek a belépő 3 €. (Ennyi pénzért Magyarországon is ritkán lehet bejutni.) Néhányszor voltak élményfürdőben is a válás előtt, de az 20 € személyenként. A gyerekek rendszeresen összejárnak, buliznak, ahogyan Niki is tette, amikor még fiatal házasok voltak.

Niki nagyobbik lánya 16 éves, magas, barna, majdnem nő, és a természet elegendő szépséggel áldotta meg. Fodrásznak készül. Jan állítólag nagyon elkényezteti, pénzzel vastagon ellátja, rengeteget bulizik, az iskolában viszont egyre gyengébben teljesít, mert Jan nem törődik vele. Legutóbbi tesztjét is elégtelenre írta, félő, hogy átteszik felzárkóztató iskolába, ahogyan a gyenge tanulókkal szokás bánni. Ott sokkal kisebb az osztálylétszám, és többet foglalkoznak egyénileg a gyerekekkel.

Migránsok

Niki ismerőseinek körében is központi téma a migráció. Az iskola értesítette a szülőket, hogy tizenöt migráns gyereket fogadnak rövidesen. Niki nagyon toleránsnak mutatkozott. Előadta az uralkodó véleményeket, hogy a gyerekek nem tehetnek semmiről, mindenkivel toleránsnak kell lenni. Megemlítette, hogy Belgiumban mindenki segíteni akar a menekülteknek, a meleg emberekkel is teljesen befogadóak, nem úgy, mint Magyarországon. Két nap múlva azért részletesen kifejtette véleményét. Szerinte Angela Merkel több bajt hoz Európára, mint Hitler, mert „idecsődíti azt a rengeteg arabot”. Meghökkenésemet látva elmondta, hogy Belgiumban mindenki utálja a németeket (valószínű, hogy a két háború okán), és szörnyű, amit mostanában csinálnak. Mivel Orbán mostanában ott is többször szerepelt a tévében, elmondta, hogy szerinte helyes, hogy kerítést épít, nekik is azt kellene csinálniuk.

Ezután én hökkentettem meg őt: elmondtam, hogy Orbán és Merkel ugyanannak a konzervatív pártcsoportnak a tagja az EU parlamentjében. Védekezésként azt válaszolta, hogy Belgiumban épp elég gond van a lusta vallonokkal, nem kellenek ide mások. Édesanyja is beszállt a tereferébe, amikor arról beszéltem, hogy Európa öregszik, és a statisztikusok szerint évi egy millió migráns nem olyan nagy szám a négyszázötven milliós lakossághoz. - Honnan tudhatnák, hogy mennyi érkezik? Csak hazudoznak össze-vissza, – mondta. Erre csak annyit válaszoltam, ez is tudomány. Ha elmegy a rendelőbe gyógyszerért, megkérdezi-e az orvostól, hogy honnan tudja, milyen gyógyszer kell neki? Ebben maradtunk.

Az EU közepe

Brüsszelbe most két nap sikerült elautóznom egyedül. A belvárosban hozzávetőlegesen ugyanannyi a hajléktalan, mint nálunk, csak a nemzetiségük változatos: kolduló muszlim családok, román cigányok, kábítószeres, rasztás feketék, arabok; földön ülő, füvező, fehér világjárók, indiai nők fejkendő nélkül, pakisztáni nők gyerekkel, nikabban. Az ajándék -, és ruhaboltosok túlnyomó többsége kínai. A Grand-Place novemberben is csordultig tele turistákkal. A Királyi Szépművészeti Múzeum előtt, hosszú, tömött sorok. Az Atomium előtt a világ minden tájáról százak állnak békésen sorba, hogy Európa leggyorsabb liftjével feljussanak a vasatomok legmagasabbikába. Nincs veszekedés, kiabálás. A burnuszos ugyanolyan udvariasan mosolyog, mint a Japán. A mozgássérülteket kedvesen előreengedik. Az EU látogatóközpontjában az uniós integrációt, és szervezeteit bemutató kiállítás Jászi Oszkárral, a konföderáció első felvetőjével kezdődik.

Most nem jártam Brüsszel szegényebbek lakta kerületeiben (és a terrortámadás előtt hazajöttem). Tizenöt évvel ezelőtt voltam a családdal a Molenbeek negyedben, ahol a párizsi merényletek kapcsán most intenzíven razziáznak. Négy-öt kilométerre van a nagy látványosságoktól. Akkor hasonló volt a Józsefvároshoz. Koszlott házak, hulló vakolat, takarítatlan szemét; kopott ruházatú sötét alakok beszélgettek kis csoportokban, gyerekek játszottak az utcán. Népünnepély zajlott éppen a környéken. Megmaradt bennem, mert feleségem ott evett először és utoljára nyers, citromlébe áztatott kagylót. Illedelmesen öklendezett, így hát beljebb sétáltunk az ideiglenes vurstlitól, egy sarok erejéig. Feleségem félt, engem pedig mintha valami ösztön hajtott volna, hogy azonnal menjünk el onnan. Megcsaphatott bennünket az anómia szele.
Azóta a városkép bizonyára más lett. Hogy az emberek, és szegénységük mennyire változott, azt a merényletek után sejtem. Hogy a flamandok, és a vallonok mit gondolnak egymásról, a németekről, a hollandokról, azt megírják az újságok, de hogy a két nép, - az arab negyedtől eltekintve -, mit gondol a menekültkérdésről, nem volt módom megtudni.


  • Viki, a kínai lány

    Viki, a kínai lány

    A Francia Riviérára indultunk volna nyaralni, de másodikos gimnazista lányom barátnője lemondta az utat. Így a másik osztálytársat a tizenhat éves Vikit kérdeztük, nincs-e kedve velünk jönni, négy személyre rendeltük a lakókocsit. A lányka már itt született Magyarországon, húgával együtt. Kedves, szilfid, mosolygós, pattanásos arcú, szabályozatlan barnás fogakkal, a konfuciánus nevelés sajátosságaival: szorgalmas, fegyelmezett, tekintélytisztelő, és matekból kiválóan teljesít. A dolgot meg kellett beszélni a szülőkkel. Ebben akadt egy kis probléma.

  • Nikoletta az Unió közepén

    Nikoletta az Unió közepén

    A zöldségessel beszélgetve szereztem szállást Belgiumban. Édesanyját szállítottam autóval lánytestvéréhez, cserébe kosztot, kvártélyt kaptam négy napig. Nikoletta 22 éve hagyta el Magyarországot. Tizennyolc évesen Budapestre jött, otthagyva a Dunántúlt, az örökösen veszekedő, válni készülő szülőket. A negyven évesen is filigrán, szép arcú, szexis nő, varrást tanult a kilencvenes években egy szakmunkásképzőben, de utált varrni. A munkaközvetítőben megszólította egy hölgy, au pair munkát ajánlott neki Szardínián, nyelvtudás nélkül. Három nap alatt döntött további életéről, elfogadva az ajánlatot. Egy év alatt középszinten megtanult olaszul, remekül érezte magát a magyar szakiskola, és egy részeges apa után.

  • Fiatalok, magyar vándorok a külföldi utcákon: a lefoglalt kocsi

    Fiatalok, magyar vándorok a külföldi utcákon: a lefoglalt kocsi

    Láthatóan jól öltözött volt, de az elhanyagoltság jelei mutatkoztak rajta az itt-ott piszkos holmik és a fáradt arc miatt. Felém közeledett majd mondott valamit spanyolul. Jeleztem, hogy nem nagyon értem, nagyon zadart, mire angolul megkérdezte, hogy honnan jöttem? Ez gyakori kérdés ilyenkor, a személyes kontaktus alapja lehet a hatékony alamizsnakérésnek. Mondtam, hogy "...from Hungary", mire ő magyarul: "b@zmeg, ezért kérdezem..."

  • Utopisztikus ajánlások az EU-nak a migráció csökkentése érdekében

    Utopisztikus ajánlások az EU-nak a migráció csökkentése érdekében

    Európa sorsa a következő tíz évben fog eldőlni az egész 21. századra: integrálódik, szétesik, vagy elsorvad. Ezeket a folyamatot gyorsítja fel a migráció. Ha sikerül ez idő alatt létrehozni a közös határőrizeti rendszert, a közös hadsereget, és a közös pénzügyi rendszert, jelentősen megnövekszik az integráció esélye, és stabilizáló lehet a világ egésze számára.

  • A migráció kezelésére tett rövid- és középtávú javaslatok

    A migráció kezelésére tett rövid- és középtávú javaslatok

    Vannak, akik szerint a migráció Európa számára rossz, és vannak akik szerint jó. Pedig ez attól függ, hogy az Unió hogyan fogja kezelni a helyzetet. A felemelkedés és a bukás lehetőségét a jövő egyaránt tartalmazza. A migráció kezelésére tett rövid- és középtávú pragmatikus javaslatok következnek.

  • A 17 cél

    A 17 cél

    Tudta, hogy az idei év történelmi és példa nélküli lehetőséget jelent a világ országai és állampolgárai számára, hogy jobbá tegyék az emberek életét mindenhol a világon?

  • Európa hasznára is fordíthatja a migrációt

    Európa hasznára is fordíthatja a migrációt

    Európa hasznára is fordíthatja a migrációt, ha nem spórol az oktatással.

  • Busszal Londonba

    Londonban busszal

    Huszonketten indultunk fél négykor a Népligettől. Kevesen vállalkoznak erre az embert próbáló, huszonhat órás útra. Csak tízen voltunk magyarok... Most közreadom, miket mondtak el nekem.